Véry Zoltán

 

Véry Zoltán (1950-2024)

In memoriam:: Véry Zoltán kiváló barátra, szakemberre, tanárra 

emlékezve álljon itt e négy írás

Gondolatok a Ladó-centenárium kapcsán

A mérnök tervez, mér, lemér, felmér, bemér, számol és mérlegel. A gazdasági mérnök gazdálkodik is. Gazdálkodik a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrásokkal, azok felhasználásával, és az idővel. Számol/kalkulál: kereteket, bevételeket, költségeket, teljesítményeket, kapacitásokat, fedezeti hozzájárulásokat. Komplex felkészültségű szakember. Ma úgy mondjuk: „hybrid”.

Ladó Lászlót írásai kapcsán ismertem meg. Minden könyvét írását olvastam, van, amelyiket többször is. Mert a szöveg személyes értelmezés során kap értelmet. Értelmezni pedig azt jelenti, hogy értésre jutni. Már korán (50 éve) értésre jutottam. Azóta követem – többek között – Ladó Lászlót. Most nem sorolom a Ladó könyveket, írásokat, szériákat, mert megtalálható a Ladó-archívumban, pl. a Corvinus Egyetem könyvtárában. Többen pedig jól ismerik.

Az egykori Budapesti Műszaki Egyetem Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék korán felismerte a komplex mérnökképzés szükségességét, lényegét. Ladó professzorral az élen. A felismerni-tudni illetve a tenni-tudni a tudás egy-egy módusza, amit már az ókori görögök is ismertek. Ladó sokoldalú/sokszínű alkotó- és értelmező-közösséget épített maga köré. Jól tudta, hogy a csapatmunka a gyümölcsöző az „újat” mondásban, tanításban, tanácsadásban. Tudta, hogy „egyedül nem megy!” Bármilyen sokoldalú és elismert. A Ladó centenárium kapcsán a professzor munkatársai is figyelmet érdemelnek. Ekként teljes a Ladó összkép. De a„csapat” iránti tiszteletünk jeléül is. Sorolok néhány nevet: Bálint, Deli, Erdősi, Kocsis, Nahlik és mások.

A múlt nem a „régi”, hanem egy korábbi tapasztalat „jelen-valóvá” tétele. Az „eredet”, ami egyszer csak itt van. A Ladó-centenárium kapcsán az eredet az, amire fókuszálunk. Az, ami összeköt sokunkat. A mérnö kgazdászi teória és praxis. Mert ma is egzisztálnak olyanok, akik mérnöki, közgazdászi, minőségszakértői, jogi bizonyítvánnyal rendelkeznek, de mégsem „ötvözött”, koherens ez a sokféle. Vajon miért. Ladó és köre jól ötvözte a sokféleséget. Ez koncepciójának egyik hozadéka, titka.

Ladó professzor kutatott, tanított, írt, de sokat olvasott is. Magyar, német, angol nyelvű könyveket. Kiterjesztve ezzel önmaga és hallgatói látókörét a komplex elemzéshez, a rendszerszemléletű gazdálkodáshoz. Ladó és köre egyre ismertebbé vált a minisztériumokban, vezetőképzőkön és a nagyvállalati vezetők körében. Az új gazdasági mechanizmus igényelte azt a tudáspraxist, amit Ladó és köre képviselt. A vállalati transzparenciát, a folyamatos kontrollt, a befolyásolható és a nem befolyásolható megkülönböztetését, a termékfedezet orientációt. 

A Ladó László professzor által vezetett BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék egyetemeken átívelő tudásközpont volt. Azt is mondhatjuk, hogy egy szakmai hálózat domináns csomópontja. Ekként maradjon mindig az élők emlékezetében. A gazdasági-mérnök képzési hagyomány hagyományozása által.

Véry Zoltán: A KindlerArchívum

Magam nem tartozom a közvetlen tanítványok közé (csak a közvetettek közé, aki az ő könyveiből tanult) most röviden bár, de azok nevében szólok és köszöntöm Kindler professzort, akik a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években több könyvét olvasták-tanulmányozták, s olvassák ma is, de hogy kéznél legyen, mindig az látható-elérhető módon tartják ma is a könyvespolcon. Azon mérnökök és közgazdászok nevében is szólok ezúttal, akik a Kindler Iskolán nőttek fel, mely túlnőtt a Budapesti Műszaki Egyetem, mint intézmény határain, s hálózattá szerveződött több évtized alatt. 

A Kindler Iskola egy hálózat is, mely jeleket, szavakat, kijelentéseket jelenít meg, olvas, mozgat ’s alkalmaz. Mert végül is a jel, az írás, a szó ezekben a látható és rejtett hálózatokban áramlik. A hálózati csomópontokban, például emberekben és archívumokban nyeri el helyét és kap értelmet ott.

Az archívum éppen ezért nem könyvtár vagy dokumentumtár. Mert az archívumot, akár Michel Foucault, nem a fennmaradt dokumentumok összességeként, és nem is a fennmaradásukért felelős intézményként értjük, hanem rendszerként, amely a kijelentések feltűnését és további működését vezérli. Az archívum a kijelentések tere, ahol a hangok, a visszhangok, a szavak és a kifejezések értelmet kapnak.

 A KindlerArchívum egy ilyen rendszer, egyszóval: kindlerszisztéma. Az iskolateremtő Kindler professzor gondolati, gondolkodási-rendszere, szellemi építménye. A mérnökök és közgazdászok egyik otthona, tudástere. Mindannyiunk szakmai forrása és öröme. S minthogy minden archívum csomópontjairól ismerszik meg, most hadd térjek ki néhányra ezek közül. 

Szavakat, kifejezéseket fogok sorolni: mérnök, gazdász, rendszer, kutatás, vezetés, szervezés, tervezés, ipar, üzem, gyár, gyártás; - Ezek a beszéd fő egységei ebben az archívumban, amely köré szerveződik majdnem minden, amit csak elgondolt vagy elgondolhatott a vegyészmérnök, gépészmérnök, villamosmérnök, környezetmérnök illetve a gazdálkodás mérnöke. A vezetési, ipar- és üzemgazdasági tudás számára is ezek azok a mezők, melyek meghatározzák a szakmai gondolkodás illetve a beszéd fókuszát és szólamát. De vannak jellegzetes hub-ok is ezen a hálón, mint: - KIPA, mérés, mérlegelés, vizsgálat, kockázat, környezet, erdő, KOVÁSZ; - A múlt század második felében a mérés behatolt a közgazdasági térbe és követelt magának ott létjogosultságot, többek között: Jánossy, Kindler, Bródy munkájával. Mert a megalapozó alany olyan ember, ki képes a tudás üres formáit jelentéssel feltölteni. A KIPA eljárás gazdálkodásmérnöki lelkünk, fürkésző, minden-mögé-tekintő kíváncsiságunk és szemléletmódunk reprezentációja. Mert kell egy csipetnyi kovász és erjedésnek indul minden új gondolat. A nóvum mely, a gondolatokból és a sokértelmű tapasztalatból kristályosodik ki. 

És akkor, néhány sajátos kindleri kifejezést még nem is említettem, mint: - rendszerszemléletű döntés, rövidülő távlat, diszkontálás térben és időben, összetétel hamisság, felidézési heurisztika, kvantománia, akciókutatás, ; - Kindler egyik alapvető indítéka, hogy nevet tulajdonítson a kutatott, feltárt, kigondolt és megalkotott dolgoknak és ”ebben a névben nevezze meg létüket.” Ezen nevek, kifejezések köré szerveződik az a szakmai diskurzus, mely teret és értelmet ad a kindlerszisztémának, amit kontextusával együtt ismerhetünk meg, tárhatunk fel és interpretálhatunk igazán. 

Azokkal a kapcsolódásokkal együtt, melyek jelentős hatással voltak a kindleri életműre. Néhány nevet említek: Gvisianyi, Ashby, Ackoff, Churchman, Rowe, Lewin, Kahneman, Tversky; ’s mások. Az eszmetörténész hívta fel figyelmünket, hogy a könyv határai sohasem világosak vagy egyértelműen kijelöltek: a könyv, túl a címén, az első sorokon és az utolsó ponton, túl belső beosztásán és az autonómiáját adó formáján, része egy más könyvekre, más szövegekre, más mondatokra vonatkozó utalásrendszernek: egy háló egyetlen csomópontja.

De vannak a kindleri diskurzusban jelzők is, mint: komplex, többtényezős, többszempontos, interdiszciplináris; - melyek befolyásolják az archívális tér szórását, eloszlását. Több diszciplína gondolkodását, nyelvét és beszédképződményeit kell ismernünk és kezelnünk egyidőben, hogy sokoldalú, komplex ismeretekkel rendelkezzünk és készíthessük elő például: rendszerszemléletű döntéseket.

Végül, a sterilitás, közelség, együttműködés, etikai norma; szavakkal zárom a felsorolást. A kindleri életmű jól példázza azt is számunkra, hogy a tudás és a tevés elválaszthatatlan egymástól, 's eleve etikai súlyú és jelentőségű tényezők, mind a vezetésben-döntésben, mind a tudományos-, és szakmai-emberi együttműködésben. Mert a tudás, tenni tudást jelent a számunkra.

Ezekkel a hangokkal azokat az embereket vesszük körül, akiket iskolateremtőknek hívunk. Így épült és épül ma is a kindlerszisztéma. Az, az önszerveződő hálózat, amit a közös hit, a közös meggyőződés és a közös tudás kapcsol össze. A KindlerArchívum él. Morajlása messze hallatszik. 

 További erőt, egészséget, tisztelt Kindler-professzor! 

2009. december 10.

Véry Zoltán:

Sürgöny Karikó Katalinnak: Tisztelt Kutató! Tudjuk, hogy az alapkutató hivatása az elgondolás-kísérlet-felismerés-alkalmazás horizontján mozog. Kémlel! Biokémiai az irányultsága, s a tekintete. Összefüggéseket és alkalmazhatóságokat keres. Talál is! Mert affin. Gyötrődik, gyötrik, mellőzik, kiemelik. Majd mindez újra és újra. Ez a hivatása. Az „etikai életvitel” ideája. Az aszkézis tudománya. Megérthetjük mindezt, ha például a HIT reformátoraira gondolunk. Nem is Lutherre, hanem Kálvinra és a kálvinistákra. Az mRNS értelem s tapasztalat győzelmére. Mert „az értelemnek testté kell lennie, önmagában és mindörökre, hogy a test értelem lehessen. A test az értelem szerve.”  (Jean-Luc Nancy) Az ön (és tsai) mRNS konstrukciója százmilliók testét mentette porladástól. Ilyen az, ki nemhatalmaskodó hatalmas! Fogadja örök hálánkat! Köszönjük!

2022. május 22.

Véry Zoltàn: A „racionalizálás” buzzword a német gazdasági mérnököktől ered. 

A magyarok átvették. Így jobban „el tudták adni” a politikai szeret/nemszeret ízlésnek a folyamatos változtatást. (bár a Deming féle „folyamatos jobbítás, tökéletesítés” kifejezés már ismert volt Japánban, de azt nem hallották) Akkor minden messzebb volt mint ma. Prion Willi hermeneutikai feltárása mellett ezt a 3 szöveget (könyvet) választottam ki. Összefüggnek. Az első kettőt 1971-ben, míg a harmadikat 1985-ben adták ki, amikor megindult a számítástechnika térhódítása. A controlling nem létezik prompt adatelérés, gyors adatfeldolgozás, gazdálkodás és számítások (a managerial accounting igazi jelentése!)  nélkül!  Tapasztaltuk!

​​​​​​​Véry Zoltán

​​​​​​mérnök és közgazdász, controller

Vecsenyi János: Szabó László a Magyar Szervezéstudományi Iskola (MSZI) alapító atyja

Vecsenyi János: Szabó  László a Magyar Szervezéstudományi Iskola (MSZI) alapító atyja

Tanulmányok: Budapesten, Fasori Evangélikus Gimnázium, Pázmány Péter Tudományegyetem Állam- és Jog és Bölcsészettudományi Kara.

Munkahelyei: 

1943- 1946 a Magyar Ipari Munkatudományi Intézet alapítója és munkatársa

1946-1949 az Újjáépítési Minisztérium, majd jogutódja, az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium munkatársa

1949-1962  a Gép- és Felvonószerelő Vállalatnál szállítómunkás, lakatos, műszaki előadó, kereskedelmi osztályvezető

1963-ban az Építésügyi Minisztérium Kutatási Koordinációs Irodájának munkatársa

1966-1972 az Építésgazdasági és Szervezési Intézet tanácsadója, majd tudományos csoportvezetője

1973-1978 tudományos tanácsadó

1978-1979 főmunkatárs az Építési és Városfejlesztési Minisztérium Továbbképző Központjában

1968-1978 az MTA Szervezéstudományi Bizottságának tagja. Másfél évtizeden át.

1964-1979 állandó előadója volt a legismertebb vezetőtovábbképző tanfolyamoknak (Borsodi Iskola, Kohó- és Gépipari Minisztérium, Nehézipari Minisztérium, Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Közlekedés és Postaügyi Minisztérium, Külkereskedelmi Minisztérium, Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézete, Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézete stb.). 

Óraadó tanár volt a Veszprémi Egyetemen és a Budapesti Műszaki Egyetemen. 

Munkásságának kiemelkedő állomásai: 

1944-ben a Magyar Ipari Munkatudományi Intézet megalapítása dr. Rézler Gyulával; 

1969-ben az első magyarországi interdiszciplináris kutatócsoport létrehozása az Építésgazdasági és Szervezési Intézetben

1972-ben az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Továbbképző Központjának szellemi megalapozása és az első egyéves vezetői program elindítása.

Legjelentősebb munkái: 

Vállalatszervezés a gyakorlatban – Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1958.

Szervezéselmélet és metodika – Tankönyvkiadó, Bp. 1966 (társszerző: Ladó László, Síklaky István).

A vezető munkájának megszervezése – Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézete, Bp. 1966.

Vezetésről vezetőknek – Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1967.

Vezetői döntések a szervezésben - Új módszer a korszerű vezetés és szervezés összehangolására. 

A vezetési ismeretek c. munka 2. kötetében: 277–342. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1968.

100 kérdés-felelet vezetésről vezetőknek. BMETKI, Bp. 1–14. kiad. 1972–1983.

A szervezés elmélete, módszertana és gyakorlata. 1–3. kötet, Veszprémi Vegyipari Egyetem, Tankönyvkiadó, Veszprém–Budapest, 1975, 1976, 1979.

Róla szóló írások. Terjedelmes interjúban mutatja be Szabó Lászlót Magyari Beck István (1989).

Száműzött értékeink. Beszélgetések az alkotó szellemi munkáról. Akadémiai Kiadó, Budapest. 327–379. oldal. Ebben az interjúban Szabó László szinte mindent elmond magáról, hivatásáról, gondolatairól.

Ki volt Szabó László? 

Hétköznapi névvel egy nem hétköznapi ember. Tanítványaként úgy gondolom, hogy egyike volt a magyar vezetés- és szervezéstudomány korszakalkotó személyiségeinek. Szakmai pályafutására az első meghatározó élményt, a Nobel-díjasokat nevelő Fasori Evangélikus Gimnáziumban szerezte, amelynek tanítási módszereit és tanárait, elsősorban Mikola Sándort.

A Pázmány Péter Egyetem Jogi és Bölcsészettudományi Karán tanult, ahol többek között az akkor még újnak számító tudományággal, a szociológiával ismerkedett meg. Sikerült bekerülnie gyakornokként kora – talán nem csak Magyarországon – világhírű közigazgatási szaktekintélyéhez, Magyary Zoltánhoz. 1944-ben Rézler Gyulával megalapították a Magyar Ipari Munkatudományi Intézetet.

A II. világháború után élete több kanyart vett. Dolgozott a Közmunka Tanácsban, az Újjáépítési Minisztériumban, majd lifteket szerelt. A 60-as évek közepétől az akkor kibontakozó az új gazdasági reform előkészítésének farvizén éppen az Akadémia Szervezéstudományi albizottságának keretében harcolt a szervezéstudomány elfogadtatása, értelmezése érdekében. Akkor íródott tanulmányai és később megjelent egyetemi jegyzetei a „Szervezéselmélet és módszertan”, „100 kérdés-felelet vezetésről vezetőknek” összefoglalták, rendszerezték a világ és a magyar szervezéstudomány történetét és aktuális helyzetét. Szervezési-vezetési tanácsadóként dolgozott az Építésügyi és Szervezési Intézetben. Itt hozta létre 1969-ben az akkor még unikumnak számító interdiszciplináris kutatócsoportját, amelynek akkor tagja volt Magyari Beck István, a sajnos korán elhunyt szociológus, Szabó Máténé, a pedagógusból azóta személyügyi tanácsadóvá érett Baross Gyöngyvér és az akkor még mérnök jómagam. A team az alkotó szellemi munka veszteségforrásait kutatta – tíz évvel azelőtt, hogy a világon átsöpört az innováció kutatási láza. Megalapítója volt az első magyar ágazati vezetőképző központnak, és itt, az ÉVM Továbbképző Központban, 1973-ban megálmodója és elindítója volt az első magyar MBA-nak, amit akkor vezetőutánpótlásképzőnek hívtak, és ahol többen a mai vezetéstudományi és szervezési akadémiai bizottság tagjai közül is tanítottak. Ez egy egyéves bentlakásos intenzív képzés volt, hat hetes vállalathoz kihelyezett gyakorlattal, ahol a hallgatóknak teamben kellett a vállalatot átvilágítani és megoldásokat adni a feltárt problémák kiküszöbölésére.

Élete végéig dolgozott. Élete alkonyán főként fiatalokat tanított, akik a lakásán keresték fel, hogy merítsenek kimeríthetetlen kincsestárából. 1990-ben halt meg 71-es korában.

Milyen ember volt Szabó László?

Élete végéig figyelte, értelmezte, fejlesztette a körülötte létező világot. A kórházban töltött hetekben kórházszervezési felismeréseket tett. Ebből született például a „Kórházi nagyüzem szervezése” című mérnöktovábbképző jegyzete. Kutató- és tervezőintézeti

tapasztalatait írta meg a „Kutatásvezetés szervezéselméleti szempontból” című jegyzetében. Mindkét műve rávilágított arra, amit korábban nem igazán fogalmaztak meg: hogy nemcsak lehet, de kell is alkalmazni modern korunkban a szervezési módszereket az addig tabunak számító területeken, így a kutatásban és az egészségügyben is. Több éven át spiritus rectora volt a tervező vállalati kerekasztal-konferenciáknak, ahol a tervezőintézetek aktuális kérdéseire a kor jeles tudósai, szakemberei keresték és adták meg a válaszokat.

Kiváló előadó volt. 

Az 1970-es évek elején-közepén az új gazdasági mechanizmus bevezetéséhez kapcsolódóan Ladó Lászlóval, Susánszky Jánossal hármasban vezetőképző előadásaikkal járták végig az országot. Hirdették az új idők új dalait. Vezérigazgatók lesték a szavait, életből vett példáit, lényegre törő megfogalmazásait, pl. hogy a hozzá nem értők számának növelésével egyetlen team sem szerez jártasságot. Időnként gyilkos humorral oktatta ki az akadékoskodókat. Élénken emlékszem arra, amikor az általa példaképként állított Alba Régia Építőipari Vállalat vezérigazgatóját, Kiss Józsefet elismerve a hallgatóság imigyen fanyalgott: „Könnyű a Jóskának, mert már tíz éve csinálja.” Jött a riposzt: „És Önöket mi akadályozta meg abban, hogy Önök is azt tegyék, amit Jóska?” 

Nagy csend lett.

Nagy integrátor és iskolateremtő volt. Össze tudta kapcsolni a szervezetek világának mindennapi problémáit a szervezéstudomány fejlődésével. A helyi kihívásokra a kor színvonalának megfelelően tudott válaszokat és megoldásokat találni. Ahogy ő fogalmazott Magyari Beck István könyvében: „A valódi iskolák elvei, gondolatrendszerei, elméletei és módszerei rendre a keletkezési helyükön ténylegesen jelentkező problémák gyakorlatban igazolt megoldásaiból és azok általánosításaiból származtak” (333. oldal).

Ennek legkiválóbb példája a PROVIZORG szervezési módszer kialakítása és alkalmazása. E módszer a nagy átszervezések előkészítésére adott megoldást, amelyben a szervezet minden vezetője aktívan részt vett az új megoldások kialakításában, a külső tanácsadók kezdetben jelentős, majd egyre csökkenő iránymutatásai alapján. Módszerének lényege, hogy addig is kell valamit csinálni, amíg a nagy megoldások megszületnek, mégpedig azok közreműködésével, akiket legjobban zavarnak a problémák és a legtöbbet nyerhetnek a változással. Akkor találta ki ezt a módszert, amikor a világban éppen csak útjára indultak az olyan mozgalmak, mint a minőségi kör, vagy ezt követően a General Electricnél bevezetett workout, vagy még később a business process reengineering.

Élete végéig figyelte, értelmezte, fejlesztette a körülötte létező világot. A kórházban töltött hetekben

kórházszervezési felismeréseket tett. Ebből született

például a „Kórházi nagyüzem szervezése” című mérnöktovábbképző jegyzete. Kutató- és tervezőintézeti tapasztalatait írta meg a „Kutatásvezetés szervezésel-

Végezetül még egy figyelemre méltó tulajdonságára szeretnék rávilágítani.Szabó László együttműködött más szakterületek képviselőivel. Minden kiváló koponyát ismert – bármilyen szakterületen dolgoztak is – és ápolta velük a kapcsolatot. Csak néhány nevet említve: Erdei Ferenc, Mezei Árpád pszichológus, Juhász Pál ideg- és elmegyógyász, Harsányi János matematikai közgazdász, Mándy György ökológus, Kiss István településkutató, Konrád György és Szelényi Iván szociográfusok, Kunszt György kutatómérnök, Szalai Sándor szociológus, Barkóczy Ilona pszichológus. Szoros kapcsolatban állt Kádas Kálmán közgazdával, Nemény Vilmos rendszerkutatóval, Kulcsár Kálmán szociológussal, Náray Szabó István kémikussal, és természetesen a már említett Ladó Lászlóval, Susánszky Jánossal és a gyakorlati szervező Mányoky Istvánnal. A nálánál jóval fiatalabbak közül Kindler Józsefet, Kocsis Józsefet, Deli Lászlót, Nemes Ferencet és Kovács Sándort említjük. Tanult tőlük, de folyamatosan tanult mindabból, ami körülvette, amivel foglalkozott. A tanultakat rendszerezte, értelmezte, érthetővé és emészthetővé tette, majd

átadta tanítványainak. Tanuljunk Tőle!

Szintay István: Susánszky János (1923-1999) a Magyar Szervezéstudományi Iskola (MSZI) alapító atyja

Szintay István: Susánszky János (1923-1999) a Magyar Szervezéstudományi Iskola (MSZI) alapító atyja

Békéscsabán született 1923-ban. 

Tanulmányok: Pázmány Péter Tudományegyetem, államtudományi doktor (1946) – Eötvös Lóránd Tudo- mányegyetem, jogtudományi doktor (1950) – Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, közgazdaságtudományi doktor (1974)  közgazdaságtudomány kandidátusa,  a közgazdaságtudomány doktora (1986). Munkahelyek: 

1949-1952 Fémáru- és Szerszámgépgyár, majd a gyártásintézőség vezetője

1952-1959 a Budapesti Műszaki Egyetem, egyetemi adjunktus

1952-1959 Nehézipari Műszaki Egyetem, az Ipargazdaságtani tanszék félállású egyetemi adjunktus

1959-1974 tanszékvezető egyetemi docens

1974-1988 tanszékvezető egyetemi tanár

1987-1990 Miskolci Egyetem Közgazdaságtudományi Intézet, igazgató

1964-1981 a Borsodi Vezető és Szervező Továbbképző Iskola, igazgató

Munkásságának fő jellemzői: Iskolateremtő munkásság, iskolateremtő egyéniség. A termelésirányítás, információ- és döntéselmélet, szervezés- és vezetéstudomány, vezetőtovábbképzés, a személyiség szerepének vizsgálata, racionalizálás kutatása, oktatása. Az oktatás formai kereteinek bővítése. Széleskörű publikációs tevékenység, nemzetközi kapcsolatok ápolása. Hazai és nemzetközi tudományos szervezetekben tudományos közéleti aktivitás.

Kitüntetések, elismerések: 

1965 az Ipargazdasági díj II. fokozata 

1966 a Gépipar Kiváló Dolgozója

1975 az Ilmenaui Főiskola Rektori Tanácsának Emlékérme  1970 a Magyar Közgazdasági Társaság Széchenyi-emlékérme

1973 a Művelődésügyi miniszteri dicséret

1973 az Építőipar Kiváló dolgozója

1976 a Hevesi Gyula-érem I. fokozat 

1978 a Kassai Főiskola Tudományos Tanácsának emlékérme

1979 a Munka Érdemrend ezüst fokozata

1983 a Kassai Főiskola Tudományos Tanácsának Diplomája

1985 a Karel Adamiecki-díj (Lengyelország)

1986 a Hevesi Gyula- díj 

1989 a Leobeni Montanuniversität tiszteletbeli doktora 

1990 a Pro Universität

1993 a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar díszdoktora

1994 az Orosz Föderáció Reáltudományok Akadémiája külföldi tagja

1994 a Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztje

1994 az Eötvös Loránd-díj

1998 a Pro Fakultate Economica

Legfontosabb művei: 

A gazdaságos sorozatnagyság. Bp. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1958, 

Az üzemszervezés alapjai. Bp. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1958, 

Szervezés és vezetéselmélet. Tankönyvkiadó, 1975. Bevezetés az üzemszervezés módszertanába. Tankönyvkiadó, 1963. (13 kiadást ért meg).

A racionalizálás módszertana. Műszaki Kiadó, 1982, 1984.

Róla szóló írások: Visszanyerhető milliók. Felvételek egy munkanapról. In: Déli Hírlap. 1984. április 16.; Beszélgetés dr. Susánszky Jánossal, az MTA Vezetés- és Szervezéstudományi Bizottsága elnökével. In: Ipargaz- daság, 1996. 3–4. sz.; Interjú dr. Susánszky János pro- fesszorral. In: Miskolci Egyetem, 1990. szeptember 24.; Susánszky János professzor életútja a Miskolci Egyetemen. In: Északkelet-Magyarország, gazdaság, kultúra, tudomány. Társadalompolitikai folyóirat. 1999. 7–8.; valamint számos rádiós és televíziós beszélgetés.

Jelentős érdeme volt abban, hogy a tanszékre ambiciózus, fiatal oktató- és kutatógárda került, amelyből vezető kutatók, tanszékvezető professzorok, egyetemi vezetők kerültek ki. Susánszky professzor mindezeken túl kiemelkedő iskolateremtő egyéniség. Sok tanítványa dolgozik ország, sőt világszerte a kutatás és az oktatás legkülönbözőbbterületein. Számos mai vezető kutató és oktató büszkén vallja magát Susánszky-tanítványnak, az ME Gazdaságtudományi Kar eddigi 4 dékánja közül dr. Czabán János, dr. Szintay István és dr. Kocziszky György professzorok a Susánszky-iskola tagjai. Személye legendává magasztosult. Kiváló előadó, sodró személyiség volt. Viselkedése, szakmai felkészültsége, eleganciája – megjelenésében is – mérnökgenerációkra gyakorolt hatást.

A kutató

Susánszky professzor tanszékvezetői tevékenysége a tanszéki kutatómunkában is többsíkú volt. Az 1950-es években kezdett el foglalkozni termelésirányítással. 1958-ban jelenik meg az „Üzemszervezés alapjai” című könyve, amely a maga korszakában hiánypótló alapmű, s még ma is oktatott tananyagrészeket tartalmaz.

Az 1960-as évektől kezdődően foglalkozik mozdulatracionalizálással. A felvételek úgy készültek, hogy a dolgozó mozgást végző testrészére lámpát szereltek. Nyitott blendéjű fényképezőgép előtt elmozdulva a filmlemezen az útvonalnak megfelelő fénycsíkokat kaptak. A Gilbert alapgondolatát továbbfejlesztő ciklogram felvételeken rögzített mozdulatok elemzésére Susánszky tesztrendszert dolgozott ki.

Az NME Ipargazdaságtani Tanszékén vezetésével 1961-től folytak kutatások a film- és fototechnika üzemszervezési alkalmazásával kapcsolatban. A kutatások egyik iránya: a felvételezés és értékelés eszközrendszerének tervezése és fejlesztése. A másik irány: a vállalatok eltérő szervezetéhez igazodó elemzési módszerek kiválasztása, a lehetséges eljárások kipróbálása volt. A szinkronkoncentrált multimoment technikával a távol fekvő munkahelyek időbeni és térbeni sűrítését, az működött a hazai tudományos életben. Irányításával egyidejű állapotok rögzítésének és elemzésének problémáját oldotta meg. A multimoment filmtechnikai helyzetvizsgálat lényege: valamennyi vizsgálandó munkahelyet egy-egy filmkamera figyelte. A filmkamerákat egy központi vezérlőberendezés irányítja RH-sávon. A filmkockákon rögzített események jelentik az alapsokaságnak tekintett teljes munkaidőt reprezentáló mintasokaságot. Új gyártmányt fejlesztett ki ORGAFOT elnevezéssel, mely alkalmas volt a multimoment film- technikával történő helyzetvizsgálatra.

Susánszky professzor éveken át kutatta a gazdasági tárgyak múltját a mérnökképzésben. Kereste, melyek azok az azonos vagy eltérő szemléleti és tárgyi okok, amelyek két, alapjaiban különböző korszakban késleltették a külföldön már a századfordulón kialakult ilyen irányú képzési specializáció megvalósulását. Az általa vezetett tanszék kutatómunkássága a precomputer korszakban a termelésirányítás alapvető számításaira, s azok interdependenciáira irányult, különösképp a tápláló és a táplált gyártási szakaszok időrendi és mennyiségi összehangolásának problémájára, valamint a sorozatnagyság – optimalizálási számítások összehasonlító vizsgálatára. E két összefüggő kutatási témáról számos hazai és több külföldi publikációja jelent meg, így Ausztriában, Lengyelországban és az akkori NDK-ban. Külön kiemelendő a nemzetközi visszhangok közül, hogy a majd öt éven át tartó sorozatnagyság-vita kapcsán a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule tekintélyes szaklapjában Vecernik professzor, majd Arnold, Borcher és Schmidt professzorok Lipcsében a miskolci álláspontot fogadták el.

A Magyar Tudományos Akadémia illetékes bizott sága 1972-ben értékelő jelentésében a következőket állapította meg: „A szervezéstan területén a Susánszky-iskola a hazai kutatás és oktatás egyik központjává fejlődött.” Külföldi tudományos folyóiratokban megjelent tanulmányai, nemzetközi konferenciákon tartott előadásai (Berlin, Bécs, Göttingen, Moszkva, Prága, Varsó, Szuzdal stb.) külföldön is méltó elismerést aratott. Kutatói munkásságát jellemzi publikációinak száma: 18 könyv, könyvrészlet (ebből három idegen nyelven), 6 könyvet szerkesztett, 13 közgazdasági, illetve mérnöki továbbképző jegyzetet írt, 68 tanulmánya magyar nyelven, 28 tanulmánya idegen nyelven jelent meg. Szakirodalmi munkásságáért három alkalommal tüntették ki nívódíjjal. Könyvei a világ legjelentősebb könyvtáraiban napjainkban is fellelhetők.

Kutatási témáinak és eredményeinek felsorolása szinte lehetetlen. Munkásságának jelentőségét jelzi, hogy a Magyar Tudományos Akadémia számos bizottságában elnökként, alelnökként, tagként közreműködött a hazai tudományos életben. Írányításával

egyetemi doktorok, közgazdaságtudományok kandidátusa tudományos címmel rendelkező oktatók sokasága nőtt fel, és vált szakmailag elismert kutatóvá, oktatóvá, megteremtve az egyetem universitassá való fejlődési folyamatában a Gazdaságtudományi Kar jövőbeli személyi feltételeinek egy részét.

Az oktató

Oktatómunkájában vallotta, hogy a korszerű, magas színvonalú szervezési ismeretek oktatási bázisának a közgazdasági, a műszaki és az agrártudományi egyetemeket kell tekinteni, ahol is a nappali képzés keretében, szakok vagy ágazatok formájában a szervezési feladatok ellátására specializált mérnökök és közgazdászok képzését kell megoldani és fejleszteni.

„A szervezéstudomány oktatásáról és a szervező- képzésről” című tanulmányában írja: (Ipargazdaság, 1972. 3. sz.): „A szervezéstudomány oktatásában az ipari élettel való lépéstartás követelményének kielégítését segíti elő egyfelől, ha oktatási intézményeink nagy számban nyernek meg előadóul (elsősorban szakszemináriumok, diplomatervezési gyakorlatok, fakultatív programok vezetésére) a napi praxist életközeli tananyaggá transzformálni képes, kiváló gyakorlati szakembereket; másfelől előmozdítja az oktatás valóságalapra helyezését, ha megelőzzük, hogy e kifejezetten alkalmazáscentrikus oktatásba fiatal oktatók – egyes alaptárgyak művelésében igen, a szervezéstudományban azonban nem mellőzhető – gyakorlati tapasztalatok (tehát reális problémaérzékenység, praktikus alkalmazási készség, kivitelezési rutin stb.) nélkül közvetlenül az egyetemi tantermekből kapcsolódjanak be. Óvjuk meg a gyakorlattól való eltávolodás veszélyétől szervezőképzésünket, mert félő, hogy ellenkező esetben egész korosztályokra a túlzott elvontság, az alkalmazási bátorság és készség elsorvadása, s előbbiek miatt a fiatal diplomás elhelyezkedésekor a gyakorlattól való idegenkedés lesz jellemző.”

Hallatlan széles körű vállalati kapcsolatrendszerrel rendelkezett, ennek eredményeként gazdag gyakorlati példaanyag segítette az oktatási és kutatási irányok kijelölését. Oktatási tevékenysége 1952-től a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Gépészmérnöki Kar valamennyi szakára és ágazatára, valamint a Bányamérnöki Kar egészére kiterjedt. Az oktatott két tárgy az általános jellegű ágazati gazdaságtan – s a karonként és később ágazatonként mindinkább specializálódó – üzemgazdaságtan és ipargazdaságtan volt.

1957-ben beindítja a posztgraduális gazdasági mérnök képzést levelező oktatás formájában. 

1964-ben létrehozza Miskolcon a Borsodi Vezető és Szervező Továbbképző Iskolát az általa vezetett Nehézipari Műszaki Egyetem Ipargazdaságtani tanszékének tudományos bázisára épülve. Az oktatási tematikákban az első időszakban alapvető képzési cél: teljességre törekvő áttekintést nyújtani a vezetési ismeretek rendszeréről. A résztvevő ipari vezetők szokatlan méretű érdeklődése és aktivitása, az ipar sürgető igényei a vezetőtovábbképzés fejlesztésére, a vezetőtovábbképzés intézményesülésének első hazai jele volt. Az enciklopédikus jellegű tananyagot specializált programokkal váltja fel. A képzési formák: tanfolyamok, tanfolyammal kombinált bel- és külföldi csoportos feladatmegoldó céltanulmányutak, problémamegoldó, ismeretközlő, veszteségforrás-feltáró kerekasztal-konferenciák, intenzív kurzusok – vállalati problémamegoldással kombinálva. Az iskola Susánszky professzor révén a hazai vezetőképzés egyik fellegvára lett. Az általa szerkesztett „Vezetési ismeretek I–II–III. Tanulmányok a Borsodi Vezetőképző Iskola anyagából” köteteinek közel 40 tanulmánya ma is elismerésre méltó.

Az NME Gépészmérnöki Karán 1974-ben létrehozta a termelési rendszer szakot. A képzés célja az volt, hogy a végző gépészmérnökök az általános természettudományi, konstrukciós és technológiai ismereteken túlmenően, az üzemszervezési és vezetési ismeretekre, a gyártási fő- és kisegítő folyamatok kialakításához szükséges üzemgazdasági, munkaszervezési és ergonómiai alapokra is szert tegyenek. A szervezőmérnöki szak (a termelési rendszer szak köznapibb neve) képzési célja a természettudományi, szerkesztési és technológiai ismeretekkel is rendelkező hallgatók felkészítése üzem- és munkaszervezési feladatok megoldására, gyártmány- és technológiai költségek elemzésére, gazdálkodási és termelési folyamatok, ezen belül információ- és döntési rendszerek tervezésére, előkészítésére és irányítására. Susánszky professzor támogatta és erősítette az egyetem és az ipar kapcsolatát a hangulatos, hagyományőrző termelési rendszer szakos szakestélyekkel. A szigorú kötött forma és az azt követő kötetlen beszélgetés, tudása, választékossága, eleganciája ma is élénken él volt hallgatóinak emlékezetében.

Kutatta és alkalmazta a korszerű oktatási módszereket a vezetőképzésben. Így szerveződtek a vállalati céltanfolyamok, nagyobb vállalati átalakulást megelőző,

problémaorientált képzések. Az elmélet és a gyakorlat összhangját hangsúlyozta. Racioteam veszteségfeltáró képzés: a vállalati munkaerők komplex teamje ún. veszteségtesztek segítségével veszteségforrásokat tár fel, racionalizálási javaslatokat dolgoz, dolgoztat ki. Intenzív kurzusokon meghatározott szervezési feladványokat konzultál munkatársaival együtt a megoldás módozatainak kialakítására. MOT-R és MOT-V (munkakörorientált) programok célja a munkaerő tevékenységének élethelyzetekben való elemzése volt.

1987-ben a Közgazdaságtudományi Intézet a miskolci közgazdászképzés első szervezeti egysége, amelynek igazgatói feladatait Susánszky professzor látta el. Az intézet karrá válásától nyugállományba vonulásáig oktatóként vett részt a jövő közgazdász-generációjának felkészítésében.

Susánszky professzor neve azokban, akiket valaha tanított, vagy akik munkatársai, tanítványai lehettek, a szeretetet és tiszteletet egyaránt parancsoló képét idézi fel.

VEZETÉSTUDOMÁNY XXXIX. ÉVF. 2008. 4. SZÁM

Szórád József

Szórád József: Ladó professzor urat a legsikeresebb alkotó-mérnökök, kiváló, új mérnöki utakat kereső szervezők - feltalálók között jegyezhetjük

A Budapesti Műszaki Egyetem vezetésének egyik, ma már felbecsülhetetlen értékű döntése volt, Ladó László professzor úr termelési rendszerszervező szakának beindítása.

A Professzor úr és tanszéke kínálta első ízben azt az egyedülálló lehetőséget, hogy a gépészmérnöki kar hallgatói, a műszaki tudás megszerzésével egyidejűleg,  további, új választási lehetőség elé kerülhettek. Hazánkban először nyílt meg számukra a lehetőség, hogy az általa már prognosztizált fejlődés, változások figyelembe vételével, a mérnöki pálya szervesen kapcsolódhasson az üzleti világhoz.

 

Számomra ez akkor egy fantasztikus lehetőség volt, ami újabb kaput nyitott a műszaki tanulmányaim az üzleti folyamatokba való pragmatikus elhelyezéséhez.

A Professzor úr kiváló előadásai, azok transzparenciája, logikus kapcsolódásai, sokszor szinte túl egyszerűnek tűntek, miközben Ő és munkatársai, talán észrevétlenül, de bevezettek minket, az akkor még csak várt, remélt, talán jósolt gazdasági és politikai változások folyamatába.

 

Az elméleti oktatás színvonala, a gyakorlati órák, a kialakult sikeres team munka, a kulturált tanár- diák viszony tették számomra lehetővé, amit évekkel később a gyakorlati életben ismét láthattam és alkalmazhattam úgy itthon, mint külföldönaz évtizedes, sikeres üzleti múlttal rendelkező környezetben.

Szerénysége, de egyúttal eleganciája, egy mindig példaként állítható professzort - urat, üzletembert állíthat emlékül a levonható tanúságokkal és kiváló eredményekkel.

 

Egy találmány, egy szellemi termék tartalma annak megvalósíthatóságán keresztül értékelhető. Ladó László Professzor urat a legsikeresebb alkotók - feltalálók között jegyezhetjük, kinek sikerességét, eredményességét kollégai, valamint végzett hallgatói már bizonyították és bizonyítják a jövőben is, úgy a hazai, mint a nemzetközi gazdasági életben.

Chikán Attila: Zászlóbontó és zászlóvivő

 

Chikán Attila: Zászlóbontó és zászlóvivő

Hihetetlen ereje van Kindler Jóskának. Évtizedek óta nemhogy egyszerűen zászlóvivője a haladásnak a szó legnemesebb értelmében, de zászlók egész erdejét lobogtatja. Zászlót bontott a közgazdaságtan emberi arcának a tudományba való beemelése mellett

 az egzaktságnak, a mérésnek a valóság elemzésében betöltött jelentőségéért a rendszerelmélet fontossága mellett, a specializált süketség terjedése ellen, az átfogó szemlélet érdekében a döntés mint emberi tevékenység természetének megismeréséért az etika társadalmi és gazdasági szerepének elismeréséért a környezettudatos magatartás fontosságáért, annak ésszerű megközelítéséért az elvhűség és a tolerancia erkölcsi és gyakorlati együtteséért. Hogy csak néhányat soroljak, azokat, amelyek számomra talán a legfontosabbak. A felsoroltak egyenként is elvezetnek az emberiség jó néhány sorskérdéséhez – s Kindler mindezekben fontosat mondott. S nemcsak zászlóbontó, zászlóvivő is: az általa felvetett sorskérdésekben erősen lehetett hallani a hangját, érezni a jelenlétét, no meg azt, hogy mögötte is, (de szembe is) jönnek…. Lehet vele nem egyet érteni bizonyos kérdésekben  de egy értelmes ember számára megkerülhetetlen, hogy végiggondolja azt az álláspontot, mondanivalót amit ő képvisel. Egészen hihetetlen probléma-érzékenysége van. Én mindig áhítattal hallgatom, nagyon sokat tanultam tőle. Gondolatokban is, magatartásban is.  A legendás emlékű Máriás professzor hívott fel 1985 táján, a Vállalatgazdaságtan tanszék alapítása idején, hogy Kindler Jóskát talán el lehetne csábítani a tanszékre. Nagyon sokan nyertünk azzal, hogy sikerült. Csak remélni merem, hogy nyughatatlan lelkének is jót tett az új környezet. Nagyon szerettük őt, idősebbek, fiatalabbak egyaránt  a tiszteletet nyilván érezte, remélem, a szeretet hangjai is eljutottak hozzá. Rengeteg történet fűződik tanszékünkön töltött éveihez, amelyeknek a környezetvédelem ügyéhez való egyre erősebb vonzódása vetett véget. Szerencsére a kapcsolat megmaradt, s ha ritkábban találkozunk is, ezek az alkalmak mindig értékekre emlékeztetnek: a TUDÓS kíváncsiságára, kitartására, szorgos munkájára, társadalmi felelősségére, emberségére. A sok „kutató”, „oktató” között Kindler Jóska kimagaslik  igen, ő tudós, ahogy azt klasszikusan értelmezték. Nem tudom, hányan vannak, akik tanítványainak érzik magukat  elmondhatom, ez egy nagyon jó érzés.

Baross Szabolcs: Az MSZI atyákkal

Baross Szabolcs: Az MSZI atyákkal

A Miskolci Nehéz(ipari) Műszaki Egyetem befejezése után, dr Terplán Zénó dékán úrnak köszönhetően, az Ipargazdaságtani tanszékre kerültem, dr Susányszky János professzorhoz. Neki szokása volt, hogy próbára tette fiatal munkatársait, pl. nehezebb feladatot adott, mint amire vélelmezhetően fel volt készülve az illető, vagy mély vízbe dobta, pl. előadás közben átadta a szót az előadás folytatására, stb. Így történt velem is. Már az első héten közölte, hogy jó volna, ha részt vennék egy készülődő jegyzet megírásában (enyém volna a költségtani rész), továbbá jó volna, ha átmenetileg elvállalnám a Piackutatás c. tárgy oktatását a gazdasági mérnöki szakon. Halvány kísérletet tettem annak kifejtésére, hogy ezeket a témákat nem ismerem, nem tanultam és nem oktatni, hanem hallgatni szeretnék a gazdasági mérnöki szakon. Ebből az lett, hogy kaptam egy csomó könyvet, és címet, továbbá 2 kollégát felkért konzulensnek, valamint felhívta Ladó professzort mondván neki, „itt van egy fiatal kolléga, aki oktatni fog nálunk a gazdaság mérnöki szakon, így ide nem tudjuk felvenni, kérlek, tegyétek lehetővé, hogy hozzátok járhasson.” Így kerültem kapcsolatba az Budapesti Műegyetem Ipari Üzemgazdaságtani tanszékével, és ott több kedves kollégával, a Ladó-Deli-Kocsis könyvvel, Pappottó hálójával, Kindler statisztikájával. Na és persze otthon megkaptam azt a feladatot, hogy tantárgyanként készítsek összehasonlító elemzést a két egyetem tananyagairól, és oktatási gyakorlatáról. 

Ladó professzorról kevés előismeretem volt, munkásságával addig nem találkoztam, valaki mondta, hogy Ludovikát végzett, gondoltam akkor rendes ember lehet (sztereotípia). Előadásait hallgatva meglepett gondolkodásának tisztasága, ismeret átadó képessége, problémakezelésének eleganciája. Az ÁKN struktúra, a költségelemzés, az árképzés bemutatása kapcsán tanultam tőle azt, hogy szakmai szabályok, előírások, bevett gyakorlat ismerete, elméleti megalapozottság nélkül nem sokat ér, tévútra vihet. A költségtanból választottam első feladatomat, felhasználva néhány, akkor még nem szokásos, matematikai eszközt is. Ugyancsak elcsodálkoztam a feladatbeadást követő félévben, egy akkor rendszeresen megtartott nemzetközi (szocialista) konferencián, a Tátrában (Munkaszervezési Konferencia), amikor hallgatva Ladó professzort, nevemet hallottam. Behivatkozta a dolgozatomat. Később aztán beszélgetve vele megtanultam: egy oktatónak jó lehetősége van tanulni a hallgatói feladatokból, és jó haszna is lehet ebből. Csak korrekt módon hivatkozni kell rá. 

Számomra egy másik emlékezetes esemény, hogy egy alkalommal megdicsért fogalmazásmért. Ez akkor történt, amikor a szervezésről párt és kormány határozatot készített elő egy munkaszervezet dr Dózsa Lajos vezetésével. A különböző bizottságokban, albizottságokban való részvételre Ladó és Susánszky professzorokat is felkérték. A bizottságokban okos emberek vitatkoztak, azt elő kellett készíteni és az eredményt írásba kellett foglalni. Ami feladatot Susánszky kapott, annak egy részét én kaptam meg otthon. Úgy kellett dolgoznom, hogy az ajtót be kellett zárnom, nem volt szabad tudni senkinek, hogy mit csinálok, s ha valakit beengedtem, előtte mindent össze kellett pakolni és el kellett zárni. 

Hozzám gyakran jöttek hallgatók különböző ügyekben, amikor tudtam segítettem. Egy alkalommal titkosírási feladat végzése közben, amikor egymás után hárman is koppantak a zárt ajtón, majd elmentek, visszajöttek, toporogtak, Albert Pali, aki a szomszéd szobában dolgozott, megoldotta a helyzetet, kiment és a Sing-sing szerű belső udvaron mindenütt jól hallható módon (Sokat bajlódott a fülével.) így szólt: „Most ne zavarják a Baross tanár urat, mert párt és kormány határozatot fogalmaz!” (Ettől kezdve a korábbinál néhányan nagyobb, néhányan kisebb távolságot tartottak tőlem.) Nos, a megkapott kéziratok, jegyzetek (sajtcetlik) alapján akkor fogalmaztam meg elő anyagként azt a pár mondatot, aminek egy része, többszöri korrigálás, javítás után bekerült a szervezésről szóló határozatba.  Az általam készített elő anyagra, jóval később, egy találkozásunkkor mondta azt Ladó professzor, hogy a bizottságok szabatos megfogalmazású anyagaiból - a vállalati vezetők számára - közérthető megfogalmazású anyag készült. (Talán nem is tudta, hogy közöm volt hozzá.) Ekkor erősödött meg bennem az a felismerés, hogy a „jó” fogalmazás feltétele a célzott közeg ismerete, s az ő fejükkel való gondolkodás megkísérlése. Amikor az Alutrösztbe, a Szervezési Főosztályra kerültem, örömmel láttam, hogy Ladó és csapata dolgozik a Trösztnek. Így akaratomon kívül megrendelői pozícióba kerültem. Nagyon jó anyagokat kaptunk a tanszéktől. Ezeket is és a saját személyi állománnyal végzett szervezéseket is (a szervezésre vonatkozó párt és kormányhatározat előírásainak megfelelően) évente le kellett jelenteni a Minisztériumnak. Első alkalommal, nagy örömmel állítottam össze a 16 vállalatról és a Tröszt egészéről szóló beszámolót, és vittem be a Minisztériumba, gondolván, hogy majd pozitív visszajelzést kapunk. De nem így történt. 

A jelentéseket megkapta két minisztériumi tanácsadó (EP féle aranyhörcsög, piros fazékban, lásd Termelési kisregény). Ők mindenféle mutatókat képeztek, ez alapján értékeltek, és a mi jelentésünk egy részével elégedetlenek voltak. Augusztusban felhívattak nyaralásomból és kifogásolták, hogy pl. Székesfehérváron kevés volt a karbantartás szervezés (ráfordítása és eredménye). Mondtam, hogy a beszámolási időszak előtti évben vezettek be egy új rendszert, tavaly nem kellett ehhez hozzányúlni. De őket ez nem hatotta meg. Később panaszkodva – megértésére számítva – elmondtam ezt Ladó professzornak, aki megdorgált tudatlanságom miatt, mondván: Minisztériumnak nem úgy kell készíteni jelentést, hogy leírod azt, ami történt, hanem először meg kell tudni, hogy a jelentésből mit és hogyan értékelnek, s ehhez kell igazítani a valóságot. Megtettem. Kiderült, hogy pl. a karbantartás szervezési ráfordítás mértékének megfelelőségét a termelőeszközök értékéhez viszonyítják, és így tovább… A következő években már jók voltak a jelentések, a szervezés minden területén. Dicséretet is kaptunk hörcsögék főnökétől, én pedig őszintén megmondtam a főnöknek, hogy sokat tanultam beosztottjaitól. Ettől kezdve a hörcsögök el kezdtek szeretni. Az esetből megtanultam, hogy ha valakinek a környezete ésszerűtlen, ugyanakkor alkalmazkodóképessége jó, akkor lehet, hogy ő is ésszerűtlen lesz, viszont hosszú életű. Ennek határa gyomor kérdése. Voltak még tanulásara alkalmas további eseteim is Ladó professzorral, és a voltak a nagy hármas (Ladó László, Szabó László, Susánszky János) többi tagjával is, de ezekről majd máskor és máshol. 

Budapest 2008-09-19

Baross Szabolcs