Baross Szabolcs: Az MSZI atyákkal
A Miskolci Nehéz(ipari) Műszaki Egyetem befejezése után, dr Terplán Zénó dékán úrnak köszönhetően, az Ipargazdaságtani tanszékre kerültem, dr Susányszky János professzorhoz. Neki szokása volt, hogy próbára tette fiatal munkatársait, pl. nehezebb feladatot adott, mint amire vélelmezhetően fel volt készülve az illető, vagy mély vízbe dobta, pl. előadás közben átadta a szót az előadás folytatására, stb. Így történt velem is. Már az első héten közölte, hogy jó volna, ha részt vennék egy készülődő jegyzet megírásában (enyém volna a költségtani rész), továbbá jó volna, ha átmenetileg elvállalnám a Piackutatás c. tárgy oktatását a gazdasági mérnöki szakon. Halvány kísérletet tettem annak kifejtésére, hogy ezeket a témákat nem ismerem, nem tanultam és nem oktatni, hanem hallgatni szeretnék a gazdasági mérnöki szakon. Ebből az lett, hogy kaptam egy csomó könyvet, és címet, továbbá 2 kollégát felkért konzulensnek, valamint felhívta Ladó professzort mondván neki, „itt van egy fiatal kolléga, aki oktatni fog nálunk a gazdaság mérnöki szakon, így ide nem tudjuk felvenni, kérlek, tegyétek lehetővé, hogy hozzátok járhasson.” Így kerültem kapcsolatba az Budapesti Műegyetem Ipari Üzemgazdaságtani tanszékével, és ott több kedves kollégával, a Ladó-Deli-Kocsis könyvvel, Pappottó hálójával, Kindler statisztikájával. Na és persze otthon megkaptam azt a feladatot, hogy tantárgyanként készítsek összehasonlító elemzést a két egyetem tananyagairól, és oktatási gyakorlatáról.
Ladó professzorról kevés előismeretem volt, munkásságával addig nem találkoztam, valaki mondta, hogy Ludovikát végzett, gondoltam akkor rendes ember lehet (sztereotípia). Előadásait hallgatva meglepett gondolkodásának tisztasága, ismeret átadó képessége, problémakezelésének eleganciája. Az ÁKN struktúra, a költségelemzés, az árképzés bemutatása kapcsán tanultam tőle azt, hogy szakmai szabályok, előírások, bevett gyakorlat ismerete, elméleti megalapozottság nélkül nem sokat ér, tévútra vihet. A költségtanból választottam első feladatomat, felhasználva néhány, akkor még nem szokásos, matematikai eszközt is. Ugyancsak elcsodálkoztam a feladatbeadást követő félévben, egy akkor rendszeresen megtartott nemzetközi (szocialista) konferencián, a Tátrában (Munkaszervezési Konferencia), amikor hallgatva Ladó professzort, nevemet hallottam. Behivatkozta a dolgozatomat. Később aztán beszélgetve vele megtanultam: egy oktatónak jó lehetősége van tanulni a hallgatói feladatokból, és jó haszna is lehet ebből. Csak korrekt módon hivatkozni kell rá.
Számomra egy másik emlékezetes esemény, hogy egy alkalommal megdicsért fogalmazásmért. Ez akkor történt, amikor a szervezésről párt és kormány határozatot készített elő egy munkaszervezet dr Dózsa Lajos vezetésével. A különböző bizottságokban, albizottságokban való részvételre Ladó és Susánszky professzorokat is felkérték. A bizottságokban okos emberek vitatkoztak, azt elő kellett készíteni és az eredményt írásba kellett foglalni. Ami feladatot Susánszky kapott, annak egy részét én kaptam meg otthon. Úgy kellett dolgoznom, hogy az ajtót be kellett zárnom, nem volt szabad tudni senkinek, hogy mit csinálok, s ha valakit beengedtem, előtte mindent össze kellett pakolni és el kellett zárni.
Hozzám gyakran jöttek hallgatók különböző ügyekben, amikor tudtam segítettem. Egy alkalommal titkosírási feladat végzése közben, amikor egymás után hárman is koppantak a zárt ajtón, majd elmentek, visszajöttek, toporogtak, Albert Pali, aki a szomszéd szobában dolgozott, megoldotta a helyzetet, kiment és a Sing-sing szerű belső udvaron mindenütt jól hallható módon (Sokat bajlódott a fülével.) így szólt: „Most ne zavarják a Baross tanár urat, mert párt és kormány határozatot fogalmaz!” (Ettől kezdve a korábbinál néhányan nagyobb, néhányan kisebb távolságot tartottak tőlem.) Nos, a megkapott kéziratok, jegyzetek (sajtcetlik) alapján akkor fogalmaztam meg elő anyagként azt a pár mondatot, aminek egy része, többszöri korrigálás, javítás után bekerült a szervezésről szóló határozatba. Az általam készített elő anyagra, jóval később, egy találkozásunkkor mondta azt Ladó professzor, hogy a bizottságok szabatos megfogalmazású anyagaiból - a vállalati vezetők számára - közérthető megfogalmazású anyag készült. (Talán nem is tudta, hogy közöm volt hozzá.) Ekkor erősödött meg bennem az a felismerés, hogy a „jó” fogalmazás feltétele a célzott közeg ismerete, s az ő fejükkel való gondolkodás megkísérlése. Amikor az Alutrösztbe, a Szervezési Főosztályra kerültem, örömmel láttam, hogy Ladó és csapata dolgozik a Trösztnek. Így akaratomon kívül megrendelői pozícióba kerültem. Nagyon jó anyagokat kaptunk a tanszéktől. Ezeket is és a saját személyi állománnyal végzett szervezéseket is (a szervezésre vonatkozó párt és kormányhatározat előírásainak megfelelően) évente le kellett jelenteni a Minisztériumnak. Első alkalommal, nagy örömmel állítottam össze a 16 vállalatról és a Tröszt egészéről szóló beszámolót, és vittem be a Minisztériumba, gondolván, hogy majd pozitív visszajelzést kapunk. De nem így történt.
A jelentéseket megkapta két minisztériumi tanácsadó (EP féle aranyhörcsög, piros fazékban, lásd Termelési kisregény). Ők mindenféle mutatókat képeztek, ez alapján értékeltek, és a mi jelentésünk egy részével elégedetlenek voltak. Augusztusban felhívattak nyaralásomból és kifogásolták, hogy pl. Székesfehérváron kevés volt a karbantartás szervezés (ráfordítása és eredménye). Mondtam, hogy a beszámolási időszak előtti évben vezettek be egy új rendszert, tavaly nem kellett ehhez hozzányúlni. De őket ez nem hatotta meg. Később panaszkodva – megértésére számítva – elmondtam ezt Ladó professzornak, aki megdorgált tudatlanságom miatt, mondván: Minisztériumnak nem úgy kell készíteni jelentést, hogy leírod azt, ami történt, hanem először meg kell tudni, hogy a jelentésből mit és hogyan értékelnek, s ehhez kell igazítani a valóságot. Megtettem. Kiderült, hogy pl. a karbantartás szervezési ráfordítás mértékének megfelelőségét a termelőeszközök értékéhez viszonyítják, és így tovább… A következő években már jók voltak a jelentések, a szervezés minden területén. Dicséretet is kaptunk hörcsögék főnökétől, én pedig őszintén megmondtam a főnöknek, hogy sokat tanultam beosztottjaitól. Ettől kezdve a hörcsögök el kezdtek szeretni. Az esetből megtanultam, hogy ha valakinek a környezete ésszerűtlen, ugyanakkor alkalmazkodóképessége jó, akkor lehet, hogy ő is ésszerűtlen lesz, viszont hosszú életű. Ennek határa gyomor kérdése. Voltak még tanulásara alkalmas további eseteim is Ladó professzorral, és a voltak a nagy hármas (Ladó László, Szabó László, Susánszky János) többi tagjával is, de ezekről majd máskor és máshol.
Budapest 2008-09-19
Baross Szabolcs
Megjegyzések
Megjegyzés küldése