Ladó Lászzló szakmai életútja
okl. közgazdász, az MTA közlkedéstudományok doktora
1948-ban diplomát szerezett a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Karán, s azonos évben summa cum laude minősítéssel doktori címet is. 1951-ben abszolválta az okleveles könyvvizsgálói vizsgákat.
Munkahelyei és beosztásai a következők voltak:
1941-1945 Honvédség, hadnagy, főhadnagy
1946-1949 Rt. Villamos és Közlekedési Vállalatok, tisztviselő
1949-1952 Irodaszervező Gazdasági Iroda, szervező
1952-1963 Pénzügyminisztérium, főelőadó
1952-59 Számviteli osztály
1959-63 PM Szervezési Intézet
1963-1989 Budapesti Műszaki Egyetem
1963-64 adjunktus
1964-71 docens
1971-89 egyetemi tanár
1978-84 tanszékvezető
1990-2002 nyugdíjas egyetemi tanárként okleveles könyvvizsgáló.
Az Rt. Villamos és Közlekedési Vállalatok számára 15 leányvállalattal rendelkezett, amelyek többsége városok áramszolgáltatója volt, kisebb része a MÁV-val összehangoltam keskeny nyomtávú vasutakat és városi villamosokat üzemeltetett. L.L.-nak alkalma volt a cég központjában különféle munkafolyamatok megismerésére, és szervezési feladatként központi gépkocsiműhely létrehozásában vehetett részt. 1949-ben az Rt. megszűnéses feloszlása előtt, kérésére az Irodaszervező Gazdasági Irodához (IGI) változtathatott állást.
Az Irodaszervező Gazdasági Iroda (1949-1952)
A Gazdasági Iroda az 1945 utáni évek sajátos kreációja volt. Állami létesítmény valamilyen irányító szerv háttérintézménye, amelynek azonban bizonyos mértékig bevételekkel fedeznie kellett létének költségeit. Az IGI az országosan elismert, korábbi “Evolut Iroda Szervező Vállalat” (Renkey és társai Kft) személyi állományát és épületét vette át, azonban az értékálló forint megteremtésében fontos szerepet vállalt Renkey nélkül,, ő kivándorol útlevéllel távozott. Két volt társtulajdonos Kardos Sándor és Körösi Artúr - kitűnő ügyvitel gépesítési szakemberek - munkatársként maradhattak a cégnél.
Az IGI a Pénzügyminisztérium háttérintézménye volt és főleg dr. Antos Istvánnak, a miniszter első helyettesének köszönhetően a személyi állomány kialakításánál (az Evolut lényeges bővítésénél) a szakmai szempontok domináltak. Így az Irodához került több, ezelőtt önálló irodával rendelkező okleveles könyvvizsgáló, az Organizáció Kft. volt tulajdonosa Hubert Endre, aki azelőtt az IBM képviselője volt, érdemi pozícióban volt banktisztviselő (pl. a Hitelbank közgazdasági osztályának volt kiváló vezetője dr. Vermes Andor), egyetemi oktatók. Az Iroda egyik feladata volt az úgynevezett üzem szervezési kiadványok készítése, amelynek bizonyos vállalatcsoportok ügyvitelének tartalmát, módját határozták meg. E munkákat a nagyon elismert és kedvelt Strelisky József könyvvizsgáló által vezetett tanulmányi osztály látta el, amelynek L.L. is tagja volt. Jelentős feladatainak végzésének ( pl. az összes kiskereskedelmi vállalat új elszámolási rendszerének kialakításánál) mindig számíthatott kollégáinak segítségére. Így készült munkai révén vált akceptálható szakemberré. Az IGI tanácsadást és gyakorlati szervezést is több, lényegében a minisztériumok szerint tagolt osztálya útján végzett. 1951-ben jelentek meg első publikációi, és megkezdte meghívott előadóként a Számviteli Főiskolán oktatói munkáját a számvitel-szervezés tárgykörében.
Pénzügyminisztérium Számviteli osztálya és Szervezés Intézete (1952-1963)
A számviteli osztály a Pénzügyminisztérium szervezetében dr. Antos István, a miniszter első helyettesének irányítása alatt állt. Követelményként írta elő, hogy a tervezett, széles kört érintő, módosítani tervezett számviteli eljárásokat először ki kell próbálni a gyakorlatban, s szakmai körben bemutatni. Elvárás volt az is, hogy az osztály tevékenysége ne korlátozódjék az ágazati számlakeretekkel és mérlegbeszámolókkal kapcsolatos szabályzatokra, hanem foglalkozzék az analitikus nyilvántartásokkal (pl. a bérelszámolás, anyagkönyvelés) is, mert ezek sok vállalatnál fogyatékosak. Szükségesnek tartotta továbbá, hogy az osztály szervezői segítséget nyújtson valamely ágazatnak, vagy nagyvállalatnak, ha azt kéri. Az osztály által kialakított új, széles kör számára hasznos eljárásokat, megfelelő formában közre kellett adni. Dr. Antos miniszterhelyettes figyelembe vette, hogy jó ipari analitikus nyilvántartásokhoz termelésszervezési ismeretek is szükségesek, ezért célszerűnek látta a számviteli osztályon, olyan okleveles gépészmérnököket is foglalkoztatni, aki kihasználta, azt a korábban fennálló lehetőséget, amely szerint okleveles mérnök kétéves stúdiummal közgazdasági végzettséget, és disszertációval doktori címet is szerezhetett. Ilyen szakember volt dr. Balázsy György könyvvizsgáló. Vele, valamint Ferenczi István főelőadóval együttműködve L.L. az 1952-1959 években - egyebek mellett - az alábbi a főbb munkákat végezte.
Kormányzati igény volt annak elérése, hogy a havi könyvviteli zárási eredmények ne csak hetekkel a hó vége után álljanak rendelkezésre, hanem korábban. A Magyar Acélárúgyárnál 1953-ban végzett kísérleti szervezés során L.L. és kollégái bevezették a havi zárlatban szereplő adatok hóközi folyamatos görgetését, ami által a hóvégi munkacsúcsok lényegesen csökkentek, és a következő hónap 3.- 4. napján rendelkezésre álltak a zárlati számok.
Újszerű alkatrész nyilvántartási rendszert készítettek 1953-ban a Csepel Motorkerékpár részére, amelynek vezetői a felhasználási utalvány áradat leküzdésére kértek segítséget - valamilyen ügyviteli gépekre gondolva. Az üzemek naponta vételeztek alkatrészeket, a többiek által “ellenőrzött”, aláírt majd könyvelt utalványok alapján. A PM csoport abból indult ki, hogy azonos típusú motorkerékpár gyártásához mindig ugyanazok az elemek szükségesek. Legális havi felhasználási mennyiségűk könnyen meghatározható, ha szervek által készített úgynevezett darabjegyzék rendelkezésre áll - amit több vállalatnál a könyvelők nem hasznosítottak -, és ismert az elkészült késztermékek mennyisége. Tételes utalványok helyett a jegyzék alapján “rátolták” az alkatrészeket a szeredélre. Hónap végén megtörtént a jegyzék tételeinek beszorzása. Érdekes módon, benzintankból annyi fogyott, ahány motorkerékpár elkészült, de máshol is felhasználható alkatrészekből jóval több. A vezetés új információhoz jutott.
1953-54-ben a Belkereskedelmi Minisztérium kérésére vendéglátó ipari vállalatok számára vált szükségessé, Ferenc Istvánnal együtt, jobb áttekintést nyújtó teljes elszámolási rendszer kidolgozása és két vállalatnál való kísérleti bevezetése.
1954-ben a Komlóra helyzett Vass Zoltán, a volt Tervhivatali, dr. Antos István, első miniszterhelyetteshez intézett kérésére dr. Balázsy Györgynek és L.L.- nak helyszíni felmérés alapján a megelőző években nagyvállalattá vált Bányászati Tröszt több szempontból is hiányos termelési ügyvitelét, elszámolásait kellett konszolidálni.
1954-ben olyan új ipari számlakeretet kellett kidolgozni, amely magába foglalja a teljes termelési költség elszámolást, amely megfelelő analitikátra épít. L.L. dolgozta ki a termelési könyvelés első, különféle fórumok elé került eljárását és vezette be kísérletként a Fémáru és Szerszámgépgyártásban. Ez volt egyébként az első, öt évig változatlan számlakeret.
1956 tavaszán felkérés érkezett a Honvédelmi Minisztériumtól, amit néphadsereg minden ágazatát érintő ügyviteli előírások (és nyomtatványok) felülvizsgálatára, majd revideálására. Autóbusszal, szakértő Ferenczi István és L.L. Kecskemétre mehettek egy nagy laktanyába, ahol kérésükre elrendelték, hogy a fellelhető összes nyomtatványból hozzanak be példányt a tárgyalóteremben. Ott ezeket egyenként felmutatták, s kérték annak a szakszolgálatnak a jelentkezését amelyiknek a jövőben is szükségük van az adatszolgáltatásra. A szavazás eredményét jegyzőkönyvben rögzítették. Lényeges egyszerűsítést volt elérhető. Az elért eredményt 1957-ben jutalmazták.
1957-58-ban Balázsy György és L.L. a Gábor Áron Vasöntő is Gépgyárban végeztek kísérleti szervezést a piackutatási, értékesítési és gyártmányfejlesztési munkák összehangolására, együttműködésre alkalmas és készséges gazdasági, valamint műszaki gyári munkásokkal együtt (később valószínűleg marketing tárgyú team-munkáról beszéltek volna).
1958-ban a Ganz Árammérő Gyárban folytatott kísérleti szervezést annak megállapítására, hogy milyen előnyökkel járhat valamelyik középnagyságú vállalat számvitelének mechanikus és elektronikus gépekkel való ellátása. A gépeket a PM szolgáltatta. Egyes könyvelési folyamatok (pl. az anyagkönyvelés, bérelszámolás) részletes elemzése során kiderült, hogy a tételenként szükséges szorzási műveletet (pl. mennyiség x egységár) külön munkaelemként kell végezni, más, speciális géppel, mert a könyvelőgép (bárhonnan származik is) csak a +/ - tételek számolására képes. Szorozni csak a számlázógép tudott.
L.L gépi könyvelési munka racionalizálása érdekében 1958-ban ki akarta küszöbölni a külön menetben történő szorzást, mégpedig a könyvelőgépek szorzó szerkezettel való kiegészítésével. Pereszlényi István, a Irodagépipari Vállalat számlázógép részlegének vezetője elvállalta, hogy egy NDK számlázógép elektromechanikus szorzó szerkezetét beszereli az ismert NDK könyvelőgépek bármelyikében. Az így automatikusan végzett szorzása is alkalmassá vált könyvelő gépekre L.L. és Pereszlényi István szabadalmat kaptak (LA-430/1958), amelyet az illetékes külkereskedelmi vállalat útján fel ajánlottak az NDK irodagépiparának. Ez utóbbi a KGST Szófia egyezmény alapján igényt tartott (ingyen) a szabadalomra, de ajándékba két hagyományos könyvelő gépet küldtek a feltalálóknak. L.L. az 1960. évi Hannoveri Vásáron láthatta az NDK technikai fejlődésének jelentős új vívmányaként bemutatott, automatikusan szorzó könyvelőgépet, amely főleg a bérelszámolást és anyagkönyvelést racionalizálja. Az újdonság sikert aratott.
Az elektronika nyugati térhódítása természetesen hatott a hazai tudományos körökre. Ennek keretében azzal is foglalkoztak hogy milyen feladatokat lássanak (majd) el nálunk az elektronikus számítógépek. Az első itthon összeállított gép révén szerzett tapasztalatokat általánosítva kijelentették hogy a gépet csak tudományos számítások célját szolgálhatják, nagytömegű, de matematikai szempontból primitív pl. ügyviteli számításokat nem jöhetnek számításba. Ennek egyik okát abban látták, hogy egyrészt a számítógép, másrészt az alapadatokat beadagoló, illetve a számítások eredményeit kiíró szerkezetek műveleti sebessége sok ezerszeressen eltér egymástól, aminek következtében a drága számítógépek kapacitása nem használható ki. Ügyvitel gépes gépesítésére szolgáljanak az eddig könyvelő és lyukkártya gépek. Ez a vélekedés jól jött több nagy irodagép gyárnak, amelyek eddigi nagy vásárlóik (bankok, áruházak, nagy gyárak) megtartása érdekében nagyon is kutatták az elektronika hasznosításának lehetőségét, de még türelmi időre volt szükségük.
L.L. biztosra vette, hogy az elektronikát a gazdasági élet hasznosítani fogja, és alkalmazása nem korlátozódik a tudományos számításokra. A számítógép és az adatbeadagoló, illetve kiírógép műveletvégzés sebessége között jelentős különbséget nem tartotta olyan körülménynek, amely a racionális gép alkalmazását kizárná. Sőt. A gépek műveletvégzési időszükségleténél fennálló különbség lehetővé teszi, hogy egy számítógép (emberi érzékelésre) egyszerre több adagológéptől fogadja be az adatokat. Ez megvalósulhat, ha a számítógép olyan berendezése bővül, amely az érkező adatokat sorba állítja. Egy ilyen berendezés összeállítására a Magyar Tudományos Akadémia Kibernetikai kutatócsoport fiatal mérnökei, Edelényi László koordinálása mellett, szívesen vállalkoztak. Utóbbi, és L.L. elkészítették a “Távvezérlésű elektronikus (könyvelési) adatgyűjtő és számolóberendezés” című szabadalmi leírást, amely 1959. július 3-ával EE-681 alapszámmal szabadalommá vált. A Telefongyár érdekel volt, hogy az elektronikai piacra belépjen. Így a fenti szabadalom is érdekelte. Szerződés kötött a feltalálókkal arra, hogy szolgálati szabadalomként veszi át a fenti számot, úgy, hogy a feltalálók díjat majd az eladott gépek után kapnak. A tervezett új gépet (a feltalálók neve alapján) EDLA-nak nevezték el.
Az EDLA gép alapelvét felhasználva, Hatvany József fizikus részvételével olyan - új Magnetodux-nak elnevezett - gép találmányi bejelentése készült el (ugyancsak 1959 ben), amely nem könyvelő, hanem szerszámgépek vezérlését szolgálta volna. A megkapott szabadalmat 1974-ben megvette az MTA Automatizálási és Számítástechnikai Intézete, az alapszabadalmat ugyancsak 1974-ben, a Számítástechnikai Koordinációs Intézet.
1960-ban lehetőséget kapott, hogy meghívott előadói munkát vállalhasson a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Gépészmérnöki Karának Ipari Üzemgazdaságtan tanszéken, ahol a posztgraduális gazdasági mérnökképzésben könyvvitelt, gazdasági elemzést, valamint az adatfeldolgozó gépek és rendszerek tárgyakat tanította.
A Műegyetemre való elhelyezés mellett a Pénzügyminisztérium Kereskedelmi és Közlekedési Főosztály másodállású szakértőként alkalmazta. Az ehhez szükséges feddhetetlenségi igazolást - amely a docensi beosztásnak is előfeltétele volt dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter megadta (akkorra már miniszteri hatáskörbe került) szakértői (másodállásos) tevékenysége keretében. Az egyik nagy munkája a MÁV járműjavítási rendszerei eredményességének növelése, illetve a fogyatékosságok csökkentésében való segítségnyújtás volt. A szombathelyi MÁV javítóműhelynél végzett kisérleti szervezés során kialakított új eljárás átvétele a MÁV szerint valamennyi járműjavítónál javulást eredményezett. L.L. a továbbiakban a MÁV szervezetének, információrendszere, gazdasági számításai korszerűsítésének javasolható módozataival foglalkozott. (Ez utóbbival az 1960-as évek végén azért is, hogy ne készüljenek ismét olyan számítások, amelyek szerint a mellékvonalak megszüntetésének hasznából autópálya-hálózat építhető.) De törekvések azonban nem vezettek sikerhez, többnyire a MÁV hathatós ellenállása miatt. Így a továbbiakban csak véleményezések készítésében és alkalmi bizottságok munkájában való részvétel maradt meg. Ennek keretében közreműködött pl. a posta szervezetének korszerűsítését célzó bizottság, valamint az autóbuszokat üzemeltető nagy közlekedési vállalat számára a nagyjavítások bonyolításának és finanszírozásának rendszerével foglalkozó bizottság munkájában.
A Pénzügyminisztériumnál betöltött szakértői másodállás 1977-ben (összesítve 25 évi Pénzügyminisztériumbeli munka után) átváltozott a munkaügyi miniszter melletti másodállásra. Oka az volt, hogy a vezetőképzés, továbbképzés, szervezőképzés állami feladat részben a Munkaügyi-, részben az Oktatási Minisztériumhoz kerültek, ami a Munkaügyi minisztérium szakember állományának kiegészítését igényelte. L.L. 1981-ig dolgozott a Minisztériumban, az említett két témával kapcsolatos előterjesztéseket készítve (pl. az Országos Oktatási Tanács és a Szervezési Tárcaközi Bizottság részére, 1979.)
Az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék (1963-1989)
1963-ban meghívták a fenti tanszékre docensi beosztásba. A BME-ben L.L. 1963-tól a graduális képzésben a hagyományos ipari üzemgazdaságtan, a posztgraduális gazdasági mérnökképzésben a korábban már kialakított tárgyait adta elő. Rendszeresen oktatott a BME Mérnöktovábbképző Intézet által szervezett tanfolyamokon. Ezek közül kiemelést igényelnek Kohó- és Gépipari, Nehézipari Minisztériumok és más főhatóságok által rendelt két hetes vezetőtovábbképző tanfolyamok, amelyeken a vállalati vezetők az általa kialakított jórészt aktív képzés keretében (vezetői játékok, esettanulmányok, team munka útján) ismerték meg a vállalatok életében fontos gazdasági döntések informatikai alapja meghatározásának lényeges kérdéseit, a szervezési munkák irányításának aktuális módjait. A Továbbképző Intézet 1965-74 között 54 továbbképző tanfolyamot rendezett a Kohó- és Gépiparhoz tartozó vállalatok vezetői számára. Ezek szakmai irányítója L.L. volt. Az Intézet keretében széles körben oktatott (kipróbáld) további téma L.L. “Költség és nyereségfedezeti számítás”-a volt, amely több külföldi és hazai módszer ötvözeteként nyújtott főleg a termelési szerkezetek értékeléséhez, tervezéséhez hasznos segítséget. 1966-tól Vezető-továbbképző Tárcaközi Bizottság feladatává vált, hogy koordinálja elsősorban a nagyvállalatok felsővezetői, majd később az irányító szervek főosztályvezetői továbbképzését. A kijelölt oktatási intézmények között szerepelt a BME Továbbképző Intézete is, amely L. L.-t bízta meg a téma gondozásával. Az új oktatási tevékenység 1967 tavaszán a BME-n megtartott ünnepélyes megnyitó után vette kezdetét. A felső irányítási szintű vezetők előadásai után L. L. tartotta meg a vezető-továbbképzés módszereiről szóló előadását. 1969-től az akkor alakult Országos Vezetőképző Központnál rendszeresen tartott előadásokat és készített munkatársaival esettanulmányokat az úgynevezett komplex tanfolyamokhoz, majd 1972-től kezdődően a minisztériumi főosztályvezetők számára kormányhatározat alapján szervezett tanfolyamokon. 1978-tól a vezető utánpótlás szolgáló (VUP) tanfolyamokon oktatott vállalati gazdaságtan, szervezést, a vezetést.
1964-től kezdődően L.L. tudományos fórumokon szorgalmazta, hogy a műszaki felső szintű képzésben a szervezési munka alapját is oktassák. 1968-ban ez szerény mértékben kezdett megvalósulni. Lényeges előadás haladás az 1971-72-ben hozott, a vállalati munka és üzemszervezésről szóló felsőszintű határozottakkal következett be. Az előkészületekben több egyetem szakmailag illetékes oktatója, így L.L. is részt vett. A szervezési szakemberképzés rendszerének kialakításához szükséges rendeletek, képzési irányelvek tervezetének elkészítéséhez, majd a képzés megvalósítási folyamatának szemmel tartásához a Művelődésügyi Minisztérium külön tárta tárcaközi jellegű szervező szakemberképzés bizottságot is létesített és működtetett az 1980-as évekig. Vezetésével L. L.-t bízta meg. A különféle fórumok (minisztériumok, MTA, egyetemek) jóváhagyását megszervezve, 1973-ban (a fejlett ipari országok industrial engineering képzés több elemének figyelembevételével) megkezdődött a szervezési szakemberek képzése. A BME-n ez új, Termelési Rendszer Szak létesítésével valósult meg, a 6. féléves diákok átirányításával. A szakmai képzés irányítója és a tananyag több tömbjének kidolgozója L.L. volt. Az említett bizottság részt vett annak az 1977. évi minisztertanácsi határozatnak az előkészítésében is amely “a vállalati szervezőmunka fejlesztéséről” szólt, valamint az Országos Oktatási Tanács ezt követő végrehajtási intézkedéseinek kidolgozásában.
1980-tól kezdetét vette a posztgraduális gazdasági mérnök képzés azon korszerűsített formájának alkalmazása, amelyet L.L. és munkatársai dolgozta ki. A változás lényege: Tevékenységi szakirányokat alakítottak ki (pl. a marketing, termelés tervezés irányítás, vállalati informatika) az eddigi ágazatiak helyett. Bővült a közös alaptárgyak köre, nőt a jog, a döntéselmélet és módszertan, az alkalmazott statisztika, a vezetés és szervezéselmélet órarendi súlya. Törekvés volt előmozdítani, hogy a stúdium résztvevői megismerjék, gyakorolják a több féle tudományterület releváns elemeinek feltárását és együttes hasznosítását.
A Műegyetemen többször kértek a hallgatóktól kérdőíven (pl. 20 kérdéssel) véleményt tanáraik oktatási tevékenységéről, megbecsültségéről L. L. mindig jó minősítést kapott.
Publikációk, intézeti kiadványok, tanulmányok
Ladó László viszonylag széles körű tevékenységében kölcsönhatásban alakult publikációs, szakírói tevékenysége is. Így írásai nemcsak az alapvető két formában (könyv illetve cikk), hanem pl. vezetői eset-játék, tudományos közlemény, szervezési útmutató, tantervi irányelv formájában is megjelentek.
56 könyv szerzője volt, közülük 9 könyvet egyedül, 22-nél egy-két társszerzővel, 25-ben pedig könyvrészletet írt meg.
45 egyetemi és más felsőfokú jegyzeténél szerzőkollektíva tagjaként csak kivételesen szerepelt pl: Mérnöktovábbképző: “Az innováció és módszerei” c., és 20 szerző által írt kötetnél - amelyet Erdősi Gyula szerkesztett. Az 1-2 szerzős volt jellemző.
Hazai szakmai folyóiratban 91 cikke, külföldön több országban 27 cikke jelent meg.
A régebbi egyetemi kategorizálás szerint, az “egyéb” csoport tartalmazta azokat a írástermékeket, amelyek nem sorolhatók az eddig tárgyalt csoportba. L. L. esetében ezek száma 70. Főbb fajtái: OMFB tanulmányok; PM Szervezési Intézet kiadványai, pl: szervezési útmutatók, tanszéki tudományos közlemények; vezetői játékok; cikkek a napi sajtóban; tantervi irányelvek.
A felsorolt publikációk együttes száma közelít a 300-hoz. Közülük néhány kiemelhető:
Könyvek:
Szervezéselmélet és módszertan – a vezetés szervezési funkciója – Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, (a továbbiakban KJK), 1979., 1980., 1986. Nívódíjjal kitüntetett.
Az első olyan hazai mű, amely értékelte a történelem folyamán kialakult szervezési irányzatokat, és megfogalmazta a “ Szervezési modellek és résztechnikák” alkalmazására épülő, új, innovatív szervezés koncepcióját, amit az “innovatív szervezetek irányzatának” nevezhetnénk (3. Kiadás: 261. old.). A könyv a szervezési modellekre és azokba flexibilisen illeszthető moduláris résztechnikákra lesz javaslatot. Sajátos az új létesítmények és a már működő vállalatok szervezésével vonatkozó modellek közötti alapvető – jórészt szemlélet, problémaérzékelési különbség. Új a szellemi alkotó munka modellje, amely a szellemi gúzsba kötöttség ellen kíván hatni.
A szervezéselmélet és - módszertan haza iskolát teremtett, több felsőoktatási intézménynél vált tananyaggá és kutató helyeken további munkák alapjává.
Teljesítménye kis ráfordítások (tervezés, mérés elemzés) - KJK, 1981.
Számos vállalatnál végzett szervezés eredményeit felhasználva foglalja össze a költségtan, kalkuláció, árképzés, gazdasági számítások területén végzett munkák téren a hagyományos üzem gazdaságtan utódjának szánt vállalati rendszer – és gazdaságtan egyik alapját nyújtva. A könyv az 1958-1961-ben a KJK-nál megjelent “Költség tervezés és mérés” c.. munkája lényeges továbbfejlesztéseként bemutatja a külföldi eredetű fedezeti számítási alap gondolatra építően kialakított költség – és nyereségfedezeti számítást, részletesen három fő elemet: termékek gazdasági bontásának számítása; szervezeti egységek teljesítmény-ráfordítás vizsgálatát; beavatkozások, új létesítmények gazdaságosságánaj számítását az ÁKFN struktúrák segítségével.
Akadémiai disszertációja alapján készült könyvei:
A gazdaságos belső szállítás (kandidátusi értekezés alapján – KJK, 1958.)
Az ipari folyamatok mozgatási elemei (akadémiai doktori értekezést alapján – Műszaki Könyvkiadó, 1971.)
Társszerzőkkel írt fontosabb könyvei:
Az üzemi és munkaszervezésről ( dr. Dózsa Lajossal és dr. Susánszky Jánossal) – Kossuth KK., 1972
Az optimális vállalati nyereség számítása (Deli Lászlóval) – KJK, 1968; Varsó 1970.
Rendszerszemléletű gazdaságossági számítások (Deli Lászlóval és dr.Kocsis Józseffel) – Műszaki Könyvkiadó, 1971. és 1975.
Környezetünk és a vállalat informatika (dr. Erdősi Gyulával) – KJK, 1985.
Gazdaságossági számítások – Rendszer beavatkozások értékelése (dr. Bálint Sándorral) – az Országos Vezetőképző Központ, 1981.
Egyetem jegyzetei közül – amelyek több éven át ismételten megjelentek – probléma-megközelítési és tartalmi újdonságaival kitűntek:
Gazdasági elemzés (1965), Adatfeldolgozó gépek és rendszerek (1967),
költség-és nyereségfedezeti számítás (1970),
Anyagmozgatási folyamatok szervezése (1971),
Vállalati rendszer- és gazdaságtan (1974).
Cikkei elsősorban a Számvitel és Könyvvizsgálat, a Vezetéstudomány, az Ipar-gazdaság, az Információ és Elektronika hasábjain jelentek meg, de pl. a Magyar Tudomány, a Pénzügyi, a Pénzügyi, a Közgazdasági és a Felsőoktatási Szemlék, a Periodica Polytechnica, a Gépgyártástechnológia folyóiratokban is.
Témák szerint, a szervezés és vezetés, a vállalati gazdálkodás és számvitel, valamint ezek oktatása domináltak, amit az alábbi néhány kiragadott cikk is érzékeltetethet:
– A szervezésoktatás tartalmi fejlődése - Felsőoktatási Szemle (1975), Varsó (1997).
– Az alkotással való felkészülésről (az okl. mérnökképzés alapulvételével) – Magyar Tudomány 1982.
– A módszeres innovációs diagnosztika (dr. Nahlik Gáborra) - Vezestudomány 1981.
– A szervezési célok és módszerek változásai – Vezetéstudomány, és angol nyelven Periodica Polytechnica, 1983.
– A költség, valamint a controlling témájú vezetői információk helyzetéről – Harvard Business Manager hazai kiadása, 1. évf. 2. szám 1999.
– A vezetői döntéshozatal és a számvitel néhány kapcsolata területéről–Számviteli és Könyvvizsgálat, 1992.
– Részesedések értékelései – Számviteli és Könyvvizsgálat, 1984.
Egyetemi ipari szerződéses(KK)munkák és/vagy részvétel az alábbi intézmények, vállalatok megbízásából (1963-89)
A szervezés, vezetés, tervezés, informatika, költség-hozam-gazdaságossági számítás, értékelemzés, termelésirányítás, controlling, átvilágítás, készletgazdálkodás, szervezeti struktúra korszerűsítés tárgyú munkák többsége több évre szóló, illetve megújított szerződések alapján folyt, az alábbi vállalatok, intézmények megbízásai alapján:
Április 4-e Gépgyár
Bányászati Tervező Intézet
Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG)
Egyesült Villamosgépgyár Vállalat (EVIG)
Fővárosi Tanács (a Sütőipari Vállalat fejlesztéssel tárgyába)
Ganz-Mávag Mozdony-Vagon és Gépgyár
Hajdúsági Iparművek
HUNGAROTEX Magyar Textil Külkereskedelmi Vállalat
HUNGEXPO Magyar Külkereskedelmi Vásár- és Propaganda Vállalat
Ipari Műszergyár, Iklad
Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) Műszeripari Igazgatóság
KGM Ipargazdasági, Szervezési és Számítástechnikai intézet
KGM Távlati Fejlesztési Főosztály
KONTAKTA
LABOR Műszeripari Művek
LAMPART Zománcipari Művek
Magyar Államvasutak
Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár
Magyar Kábelművek
Magyar Optikai Művek
Magyar Alumíniumipari Tröszt (MAT)
Mechanikai Művek
MEDICOR
Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Szervezési Intézet
Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal
Országos Gumiipari Vállalat (a TAURUS jogelődje)
Szellőző Művek
Szerszámgépipari Művek Győri Célgépgyára
Szerszámipari Művek Fejlesztő Intézete
TECHNOIMPEX
Telefongyár
TuNGSRAM
Az aláhúzott vállalatoknál végzett munkák különösen hozzájárultak a tananyagfejlesztéshez, pl.: Ikladon, a konvejorítás gyűrűződő rendszerkihatásainak megállapítása és a fejlesztés gazdasági számítás a gazdasági számítása.
A Műegyetemi munkahelyének utolsó évében (1989) L.L. számviteli, pénzügyi ismeretei, és 1951-ben szerzett okleveles könyvvizsgálói oklevele alapján a Pénzügyminisztériumtól megkapta a könyvvizsgáló-szakértői tevékenység folytatásához szükséges engedélyt. 1992 júniusáig, mint nyugdíjas önálló könyvvizsgáló szakértő, ezután kiegészítő tevékenységet folytató egyéni könyvvizsgáló, vállalkozóként dolgozott 2002 júliusáig. A könyvvizsgáláshoz nélkülözhetetlen ismeretanyag közel áll az érdemi felügyelőbizottsági munkához szükséges. Ezért 1992-ben elvállalta, hogy a Tengelmann-német csoport többségi tulajdonában lévő Skála Coop Rt. felügyelőbizottságának tagja, majd 1993-tól ismétlődő közgyűlési megbízások alapján 2001 végéig elnöke legyen.
1990-től részt vett a Magyar Könyvvizsgálók Egyesülete vezetőségének munkáiban. Közreműködése révén valósultak meg a német észak-rajna-vesztfáliai kormány által finanszírozott továbbképző tanfolyamok, amelyeken a KPMG nemzetközi könyvvizsgáló cég szakemberei már 1990 őszétől kezdődően az EU számviteli irányelvét ismertették.
Az egyesület elnökével, dr. Rieb Lászlóval együtt tagja volt annak a kis létszámú bizottságnak, amely a számviteli törvényt elkészítette. 1993-ban az egyesület felvette Magyar Könyvvizsgálói Kamara nevet. E kezdeti kamara elnökségének és választmányának tagjaként (1993-97) a Német Könyvvizsgálói Kamarából és a Német Könyvvizsgálók Intézetével (IDW) is együttműködve, részt vett a ”Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a Könyvvizsgálói tevékenységről” szóló törvénytervezet kialakításában. (A törvény 1997.XL.szám alatt jelent meg.)
L.L.1964 óta tagja a Magyar Tudományos Akadémia ( MTA) Szervezéstudományi, majd Igazgatástudományi (1973) Bizottságnak, az 1980-1989 időszakban alelnöke a Vezetés és Szervezéstudományi Bizottságnak, ezt követően a szervezeti módosításokból adódóan, mint az MTA doktora, tiszteletbeli tagja bizottságnak. 1973-tól több ciklusban tagja volt az Ipargazdasági Bizottságnak is. Alapító tagja volt a MTESZ keretében megalakult Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságnak és a Szervezési Szakosztály elnökhelyettese (1970-1978), majd a Tudományos Társaság elnökségének tagja (1982-1991).
L.L.1950-től kezdődően kereken 50 éven át rendszeresen publikált, összesen több mint 300 írása, könyve, cikke, egyetemi stb. jegyzete, könyv részletet jelent meg a szervezés, vezetés, számvitel, műszaki -gazdasági elemzés, alkalmazott informatika, ipari üzemgazdaságtan, anyagmozgatás tárgykörében, részben külföldön illetve a Budapesti Műszaki Egyetem idegennyelvű folyóirata, a Periodica Polytechnica révén jutott el külföldi tudományos fórumokhoz. A Cambridge-ben megjelenő “International Who”s who in education”című kiadvány szervezési és a vállalati gazdaságtan témakörébe tartozó munkáit emeli ki.
A könyvkiadás területén tagja volt a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Kiadói Tanácsának (1978-86) és szerkesztője a kiadó „Szervezettség és hatékonyság” 19 kötetes kőnyvsorozatának. (1981-86) Tagja volt több folyóirat szerkesztőbizottságának, így egyebek mellett az Ügyviteltechnika (1959-1963), majd az utód lapja, a Számvitel és Ügyviteltechnika (1963-67), a zVezetéstudomány (1969-1988), az Információ-Elektronika (1966-1983). Főszerkesztője az Ipar-Gazdaságnak (1986-1991), főszerkesztő-helyettese a Számvitel és Könyvvizsgálat c. folyóiratnak (1991-1997).
A publikációk mellett L.L. szakmai tevékenységének nagy részét a különféle előterjesztések, tanulmányok, véleményezések teszik ki, amelyeket megkeresésre, vagy saját elhatározás alapján készített el. Ezek az anyagok jórészt azokkal a bizottságokkal, tanácsokkal voltak kapcsolatosak, amelyeknek tagja volt.
L.L. egyetemi évei alatt ritkán utazhatott külföldre, mert a BME szűkös utaztatási keretének elosztásánál (érthetően) nem a szervezést-vezetési tudományterület élvezett prioritást. Mégis több külföldi intézmény részéről érdeklődés volt tapasztalható a hazai szaktudományi eredmények iránt. Így pl: 1965-ben az elektronikus adatfeldolgozás és management by exception (A modern vállalatvezetés technikája és módszerei) c. témái. A Krakkó-i Közgazdasági Főiskolán, a Katowice-i Szénbányászati és Kohászati Trösztnél, valamint a lengyel Pénzügyminisztériumban kérték előadni, lehetőleg a meghívó sajátosságainak figyelembevételével. Az 1990-es években a hazai könyvvizsgálók egyik reprezentánsaként számos előadást tartott, 1-1 Bécsben, Frankfurt A/M és Varsóban, elsősorban a könyvvizsgálói értékelések témájában.
L.L pártnak sohasem volt tagja.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése