Kocsis József : Új csapat, új irányzatok a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéken az 1960-as években

Kocsis József
okl. gépészmérnök, okl. gazdasági mérnök,
az MTA közgazdaságtudományok doktora

Kocsis József : Új csapat, új irányzatok a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéken az 1960-as években

(Gondolatok Dr. Kindler József professzor úr 80. születésnapja alkalmából.)

Nyolcvan év-jaj de szép,

Lesz az majd több is még!

/Arany János után szabadon/

Dr. Kindler József professzor úrral a műegyetem posztgraduális gazdasági-mérnök képzés keretében folytatott tanulmányaink során ismerkedtem meg, mint hallgató évfolyamtársammal, az 1960/61-ben indult szemeszterben.

Ez a képzési forma gyűjtőhelye lett abban az időszakban azoknak a gyakorlatban dolgozó fiatal mérnököknek, akik már az ötvenes években is súlyt helyzetek munkájukban a vállalati gazdasági (üzemgazdasági) és szervezési (üzemszervezési, gyártásszervezési) megoldások keresésére és alkalmazására, majd a későbbiekben a kitágult lehetőségeket észlelve kezdeményezéseket indítottak a gazdaságossági számítások, a minőség biztosítása, az innováció és az új szervezési eljárások elterjesztése érdekében.

Jómagam is, mint Kindler professzor – akkor nekünk még „a Kindler Jóska” – sikeresnek mondható ipari pályakezdés után láttuk szükségességét a szakirányú továbbképzésnek. (Kindler akkor már a matematikai statisztikára alapozott minőségbiztosítási rendszer élelmiszeripari alkalmazásában ért el jelentős eredményeket a konzervgyártás területein.)

Évfolyamtársaink voltak még – többek között – Deli László és Papp Ottó is, akikkel a későbbiekben oktatóként dolgoztunk együtt.

A tanulmányaink során kialakult baráti viszonyban Kindler Jóskát – akit arisztokratikus külső megjelenése, angliai tanulmányútja, kiváló angol nyelvtudása valamint fanyar humora miatt a későbbiekben sokszor csak „Lord”-nak szólítottam – már hallgató korunkban mindnyájan elismertük, mint a sztochasztikus vizsgálódások szorgalmazóját.

Szorosabb együttműködésünk 1962-ben kezdődött, amikor is a diplomavédés után mind a négyen (Deli, Kindler, Kocsis, Papp) meghívást kaptunk az „anyatanszékre” oktatói státuszba, ahol azután több mint egy negyed évszázadon át dolgoztunk együtt tartós munkakapcsolatban.

Mindezek előzménye volt önálló egyéni felkészülésünk, amely az érdeklődési köreinknek megfelelő irányban autodidaktikus jellegűen alakult, mert a Műszaki Egyetemen az 1950-es években az egyes karokon különböző mértékű, de csak nagyon általános képzést kaptak a hallgatók a gazdasági-szervezési ismeretekből. Így az iparba kikerült fiatal mérnökök munkájuk során egyre jobban igényelték ezeket a szakismereteket, mert hiányuk akadályozta további szakmai fejlődésüket, elképzéseik reális megvalósítását.

A Műegyetemen a Gépészmérnöki Kar keretében kezdte el ezt a hiánypótló oktatási tevékenységet az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék, amely kis létszámú, de nívós és lelkes oktatóival 1956 őszén indította meg a posztgraduális gazdasági mérnök képzést, és ez hosszú évtizedeken át, több reform után is bázisa maradt a hazai komplex, műszaki-gazdasági jellegű szervező és vezető képzésnek.

A Tanszék országosan is úttörő tevékenységet végzett ebben az időben, olyan kiváló oktatók csapatával, mint Boross Zoltán, Fáth János, Harsányi István, Jancsók Ferenc, Máriás Antal, Parányi György, Susánszky János. Tevékenységük főképpen a témakör oktatási jelentőségének felismerése alapján a szervezetek hatékonyságának növelését célzó komplex ismeretek színvonalas átadására irányult. Ez időszak „élharcosai” az u.n. „szervezési generalisták” voltak, akik nagy elhivatottsággal végezték – sokszor meg nem értett – oktatási munkájukat.

Nekik köszönhetőleg az 1960-as évek elejére a képzésükben részt vett hallgatók egy része különböző módon és mértékben bekapcsolódott a Tanszék munkájába. Így alakult ki a Tanszéken a szervezési oktatás második fázisának tanári gárdája, elsősorban Ladó László, Kindler József, Kocsis József, Papp Ottó, Deli László, Szabó Gábor Csaba, Seregi Ferenc közreműködésével.

E második fázis már a generalisták mellett a szakterületi „specialisták”-ra jellemző irányzatot képviselt, s ennek következtében kerültek be az oktatásba a probléma-megoldó gondolkodás elvei alapján olyan tárgykörök, mint a költségelemzés, a döntéselmélet- és módszertan, az operációkutatás, a rendszerelmélet, a folyamatvizsgálatok, az innováció, az értékelemzés és hálótervezés, az informatika, a minőségszabályozás, az irányításelmélet és módszertan é.i.t.

Oktatásuk alapkoncepciója volt, hogy a mérnöki munka jelentős hányada a kutatás-fejlesztés területére koncentrálódik, ugyanakkor a mérnök a termelés szervezője és vezetője is, ezért mindkét tevékenysége igényli az elméletileg megalapozott, és a gyakorlatban is hasznosítható gazdasági-szervezési-vezetési ismeretek és eljárástechnikák alkalmazását.

Az új csapat erőfeszítéseinek eredményei hamarosan országosan is ismertté váltak, miközben létszámuk tovább bővült a már az általuk tanított hallgatókból válogatott oktatókkal is. (Erdősi Gyula, Göndöcs Károly, Gyökér Irán, Maczó Kálmán, Szűts István).

Az így kiegészült specialistákból álló oktatógárda szellemi hatása – Dr. Ladó László professzor vezetése és irányítása mellett – az egész országra kisugárzott, és hozzájárult az 1968-ban megindult új gazdaságirányítási rendszer megalapozásához, majd az üzem- és munkaszervezés országos programjának kidolgozásához és realizálásához.

Kindler József az új csapatban elsősorban a szigorú tudományos megközelítés módszerével alkotott és ért el igazi nemzetközi tudományos eredményeket, s ezzel elősegítette a tanszéki munka tudományos jellegének növelését is. Meghonosította a Tanszéken a sztochasztikus szemléletmódot, a matematikai statisztika kiterjedt alkalmazását, az operációkutatás és a kvantitatív módszerek összehangolását. Kifejlesztette a rendszerszemléletű döntéselméletet és alkalmazásait, szorgalmazta a teljes körű minőségmenedzsment oktatását.

Kindler professzor 1986-tól a Közgazdaságtudományi Egyetemen folytatja alkotó tevékenységét, de eszmei és szakmai kapcsolata megmaradt a Tanszékkel, együttműködve a tudományos élet különböző fórumain. Nemcsak tudományos munkájában, de emberi magatartásában is példaképpé vált munkatársai előtt. Egyenes jelleme, társadalmi érzékenysége, segítőkészsége, szókimondó természete, kérlelhetetlen igazságkereső magatartása – bár sokszor konfliktusokat is okozott – kivívta mindnyájunk tiszteletét.

Életelve az általa is sokszor ismételt klasszikus mondás:

„Barátom Platon, de még inkább baráton az igazság”

(Arisztotelész)

Reméljük, ezen elv alapján még sok csatát fog vívni és megnyerni a tudomány és a társadalom frontjain egyaránt.

Nyolcvanadik születésnapján szeretettel köszöntik régi munkatársai!