Kindler József szakmai életútja

Kindler József  (1929-2010)

okl. vegyészmérnök, az MTA közgazdaságtudományok doktora

(Kapitány András fotója az MTA Kindler könyvbemutatón készült)

Életrajz

A BME Vegyészmérnöki Kar Mg.-i Kémiai és Élelmiszerip. Tagozatán végzett (1954) vegyip. gazdasági mérnöki okl. szerzett (1962), a BME-n doktorált (1965), a közgazdaságtudományok kandidátusa (1976), doktora (1990). 

Munkahelyei és beosztásai a következők voltak:

1954-1956 Dunakeszi Konzervgyár laboratóriumi mérnöke 1956-1962 üzemvezető

1956–1959 főtechnológus

1959–1962 az Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Főosztályának főmérnök

1962-1974 a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék adjunktus

1974–1986 egyetemi docens

1986–1995 az MKKE Vállalatgazdaságtan Tanszék egyetemi docens

1995–1999 BKE Gazdálkodási Kar Környezetgazdaságtani és Technológia Tanszék egyetemi tanár

1999-2010 a PhD-képzés elnöke, az Államigazgatási Egyetem emeritus professzora. 

Az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság Igazgatótanácsának tagja (1992–1993).

Matematikai statisztikával, döntéselmélettel, gazdaságetikával, kockázatelmélet-kutatással, illetve ezek környezetvédelmi vonzataival foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a rendszerelméleti döntések elméleti és módszertani kérdéseinek vizsgálata terén, a rendszerelmélet meghonosításának magyarországi kezdeményezője. A magyar élelmiszeriparban elsőként szervezte meg vállalati szinten az eredményes és hatékony matematikai statisztikai minőségellenőrző és szabályozó rendszert, illetve lineáris termelésprogramozást. Részt vett a döntéselmélet KIPA-módszer kidolgozásában. Az MTA Rendszerkutatási Komplex Bizottság (1975-1985), Vezetés- és Szervezéstudományi Bizottság (1980-tól), a Művészetelméleti Összehasonlító Munkabizottság tagja. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet Mintavételelméleti Munkabizottsága, a Society for General Systems Research tagja (1984-től). A Neumann János Számítógéptudományi Társaság Rendszerelméleti Szakosztály, az MTESZ Szervezési és Vezetési Szakosztály, a Magyar Jogász Szövetség Szervezési és Statisztikai Szakosztály vezetőségi tagja. A Magyar Alkotók és Gondolkodók (MAG) alapító tagja.

A Magyar Rádió Rt. Felügyelőbizottságának elnöke (1996–1999), a Magyarok Világszövetsége Százak Tanácsa tagja, a Iustitia et Pax Biz. elnökségi tagja.

Eötvös Loránd-díj (1991), Szent-Györgyi Albert-díj (1993), Szilárd Leó Professzori Ösztöndíj (1999), Dunakeszi Díszpolgára (2002).

A Theory and Decision szerkesztőbizottságának tagja, a Magyar Szemle (1997-ig) és az Új Ember c. katolikus hetilap szerkesztőbizottságának tagja.

F. m.: A matematikai programozás lehetőségei az élelmiszeriparban, Baltazár Imrével (Budapest, 1963); Az operációkutatás alapjai, Baltazár Imrével (1963); A korszerű minőség-ellenőrzés egyes kérdései a magyar konzerviparban, Egyetemi doktori értekezések is. (Budapest, 1964); Statisztikai elemzés (Budapest, 1967); Matematikai statisztika, I. (Budapest, 1968); Rendszerelmélet, Vállalati tanulmányok, Vál. Kiss Istvánnal (Budapest, 1969; 2. k. 1971); A rendszerelméletű döntéselmélet egyes kérdései figyelemmel a vezetői dön-

tésekre, Kandidátusi értekezések (Budapest, 1974); Komplex rendszerek vizsgálata, Összemérési módszerek, Papp Ottóval (Budapest,1977); A kreativitást növelő módszerek alkalmazása, Többekkel (Budapest, 1984); Döntéselméleti előfeltevések kritikája, Doktori értekezések (Budapest, 1988); A kockázat döntéselméleti közelítése, Vezetési ismeretek, II. Szeged, 1988); Fejezetek a döntéselméletből, (Budapest, 1991) A stratégiai tervezés módszere és gyakorlata, Papp Ottóval (Budapest, 1992); Etika a gazdaságban, Szerkesztette Zsolnai Lászlóval (Budapest,1993); Döntésmódszer tan, Gyombolai Mártonnal (Budapest,1994); Vállalati környezetmenedzsment, Kerekes Sándorral (Budapest, 1997); A 21. század kihívása: A tudásalapú humanista társadalom létrehozása.,Többekkel (Budapest, 2000); fordította: Starr, M. K.: Rendszerelméletű termelésvezetés, termelésszervezés, (Budapest,1973; 2. átd. k., Budapest,1976); Korten, David C.: Tőkés társaságok világuralma, Ford. (Budapest, 1996).

Az ipari gyakorlat és az Ipari ÜzemgazdaságtanTanszék

1962-ben Fáth János meghívására főmérnökként, 33 évesen érkezett az BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszékre.  A hatvanas évek közepétől vezette a vegyészcsoportot. Munkatársai voltak: Szabó Gábor Csaba és Szűts István, majd a 70-es években Kádár Katalin, Bürchnerné Károlyi Éva, Papp László és Kövesi János, mindannyian doktoráltak. K. J. nevéhez fűződik a gazdasági mérnökképzés reformja és a vegyészmérnök képzésben a 1974/75 évben kezdődő nappali szervező vegyészmérnök képzés. 

Kezdőként a gyárban, majd a minisztériumban „Minőség mérnök”. 30 éves korában főmérnök volt.

K. J.  gyakorló mérnököt a minőség kérdésköre foglalkoztatta. Több publikációja jelent meg, így például, „A méréses ellenőrzőkártyák alkalmazásának tapasztalatai a Dunakeszi Konzervgyárban”. Szabványügyi Közlemények, 13. 1961. 6. sz. 131-134.p. Matematikai statisztikai eszközökkel elemezte a konzervek minőségét. „Matematikai módszerek az üzemszervezésben” Üzemszervezési kézikönyv. 2. köt.3. rész. (Szerk.: Berény János Bp. 1963. 111. p. Élelmiszeripari Üzemszervezési Intézet). A minőség témában írta és védte meg doktori értekezését: „A korszerű minőség-ellenőrzés egyes kérdései a magyar konzerviparban” Bp. 1964. 113 p. (BME Vegyészmérnöki Kar). Több minőségmenedzsment témájú ipari kutatómunkában vett részt. Elsők között ismerte fel, hogy a minőség többoldalú, komplex megközelítést igényel. Mindig okokat kell feltárni, majd azokat orvosolni.

Szeretett párban dolgozni, kutatni, publikálni. Ismert munkatársai: Kiss István, Papp Ottó, Zsolnai és Kerekes Sándor. A munkatársakból többnyire barátok lettek, közel 30 évig munkatársa, Kiss István megfogalmazásában K. J.  a komplexitás kezelésének iskoláját hozta létre. K. J. kezdeményezésére négy téma került “kibontásra”: kettő a Műegyetemen, és kettő a Corvinuson:

A Műegyetem: a rendszer- és a döntéselmélet

A hatvanas évek közepétől K. J. és Kiss István okl. villamosmérnök szobatársak  a rendszertechnikával és rendszerelmélettel kezdettek foglalkozni, 

a technika mellett előtérbe került az elmélet, ezekből levezethető rendszerszemlélet. K. J.  a túlzottan formalizálódott operációkutatás kereteinek kiterjesztésével foglalkozott. Kiss István a mérnöki munka tágabb problémakezelési keretbe helyezését tekintette céljának. Két, hasonló módszertani irányzat alapján keresték a közös elveket a komplex problémák, rendszerek kezeléséhez. A közös elvek a holisztikus és interdiszciplináris problémakezelésben mutatkoztak. Az alkalmazott eljárásokban meglévő különbség annyi volt, hogy az operációkutatás meglévő nagy rendszerek operációival, a rendszertechnika pedig az ilyen bonyolult új rendszereknek a kialakításával foglalkozik, amelyek az akkoriban újrafogalmazódó vezetéstudománnyal (management science) való konvergenciát mutattak, ami kijelölte az új utat, nevezetesen azt, hogy váljon eszközévé az operációkutatás és a rendszertechnika a modern vezetéstudománynak. Megszületett első közös írásuk 1967 elején „A rendszertechnika és az operációkutatás oktatása az angolszász irodalom tükrében” címmel. Ebben már mindkét módszertant a vezetéstudomány körébe sorolták, mint olyat, amely a komplex problémákkal kapcsolatos döntések megalapozását jelenti. 1969-ben megjelent (majd két évre rá második kiadást is megélt) “Rendszerelmélet” c. válogatott tanulmánygyűjteményt (KJK), amit a Kindler-Kiss páros együtt írt előszava vezetett be, követte 1973-ban – ugyancsak közös bevezetőjükkel – a “Rendszerkutatás” c. kötet (KJK). A könyv lapján is az ismeretterjesztés igen eredményesen működött egészen a téma akadémiai elfogadtatásáig a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Rendszerelméleti Szakosztály keretében.

A 70-es években az ausztriai Laxenburgban jött létre a kelet–nyugati együttműködés egyik fontos intézménye, a Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA). Az első konferencia egyik bevezető előadását F. de P. Hanika, az Osztrák Kibernetikai Társaság alelnöke, a másikat Szentágothai János akadémikus tartotta, ami egyben a rendszerelmélet témájának „akadémiai belépőjét” is jelentette.; K. J.  ekkor már “Rendszerelmélet a döntések elméletében” címmel tartotta előadását, s ettől kezdve szakmai irányultsága fokozatosan „döntésorientálttá” vált. 1974-ben elkészíti „A rendszerelméletű döntéselmélet egyes kérdései figyelemmel a vezetői döntésekre” címmel kandidátusi értekezését. A problémaorientált közelítési mód primátusát hangsúlyozva K. J.  megállapította, hogy számos esetben általában nem is az a baj, hogy nem ismerjük fel a megoldást, hanem sokkal inkább az, hogy nem ismerjük fel magát a valós problémát! Így aztán előfordulhat az, az eset, hogy olyan problémát „oldunk meg”, ami valójában nincs is! Különösen nagy a veszélye ennek a bonyolult döntések esetében. K. J.  munkássága a rendszerjellegű, rendszerelvű problémakezelés és -megoldás terén paradigmaváltást generált a hazai döntéselmélet és -módszertan fejlődésében!

Mind az új rendszerszemléletű módszerek felkutatásában, mind azoknak a hazai körülményekre, feltételekre történő adaptációjában a Kindler- Papp szerzőpáros kidolgozta az un. KIPA- módszert, amely általánosan elterjedt a vállalati feladatokra való alkalmazásokban. 1977-ben megjelent a Kindler József - Papp Ottó szerzőpáros könyve a ”Komplex rendszerek vizsgálata. Összemérési módszerek”(Műszaki Könyvkiadó), amely akár a fenti értelemben vett rendszerelvű optimum (vagy „optimális kompromisszum”) elvén alapuló módszerek „módszerbankjának” is tekinthető, amely évtizedekig oktatási anyag volt számos egyetemen, vezetőképző és céltanfolyamokon, és így jelentős hatással volt a konkrét vállalati munkákra is.

Kindler József és Kiss István kezdeményezésére és közreműködésükkel megalakult az MTA Rendszerkutatási Komplex Bizottsága. Az itt folyó munkák nyomán elindították az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő Rendszerkutatási tanulmányok sorozatot. K. J.  a szerkesztőbizottság tagja is volt. Ő írta a sorozat egyik kötetének a “Kockázat és társadalom” címűnek az indító tanulmányát, “A kockázat döntéselméleti megközelítése” címmel. 1979-ben létrejött az OMFB Rendszerelemzési Iroda (REI). Vezetője Kiss István. Munkatársai: Asbóth Tibor, Harnos Zsolt, Ruzsányi Tivadar, Tenke Tibor, Paprika Zita, Váji István, Vári Anna, Vecsenyi János és külsősként természetesen K. J. . Tovább folyt a rendszerszemléletű együttgondolkodás, szinte iskolává nőtte ki magát az az irányzat, amit a rendszerelemzés és döntés-előkészítés keretei kínáltak. Az iskolateremtés multiplikátor hatása érvényesült, hiszen egy olyan szervezet jött létre, amelyben mind a rendszerszemléletet, mind a döntéselméletet és alkalmazásait is képviselő munkatársak dolgoztak, majd vitték tovább a közös gondolatokat.

Később K. J.  a Nobel-díjas Herbert Simon ún. „kielégítő döntések” elméletének meghonosítása és gyakorlattá váltása tekintetében is paradigmaváltást indukált. Mint ahogy folytathatnánk K. J.  új irányokat kijelölő munkásságát is, például: a team munkában, a csoportos döntés-előkészítési, illetve a testületi döntések témákban;

a csoportos alkotástechnikai módszerek területén (mindenekelőtt az NCM, azaz a Nominális Csoport Módszerének hazai „meghonosításában”);

a mérés- és skálaelméleti alapok ismeretének és fontosságának tudatosításában (kiemelten a „jogosult” matematikai műveletek alkalmazásának szempontjait).

1982-ben megjelent a Kindler József - Kiss István szerzőpáros munkájaként a “Korlátozott racionalitás” c. Herbert Simon válogatás (KJK), és a kötethez írt Bevezető. Majd kiadták az IIASA-ban rendezett nemzetközi szeminárium háttéranyagát is, amiből aztán a Pergamon Press kiadásában kötet is megjelent “Rethinking the Process of Operational Research and Systems Analysis “ címen. A paradigma-váltás igényét és szükségszerűségét így mód volt másokkal, nemzetközi színtéren is megvitatott módon is, a hasonlóan gondolkodó résztvevőkkel egyetértésben kifejezésre juttatni.

Vári Anna - Vecsenyi János szerzőpáros a „Döntéselemzés vezetőkkel” c. könyvükben a REI-hez kapcsolódó elméleti, módszertani és gyakorlati tapasztalatokat foglalta össze 1989-ben, évekkel később Zoltayné Paprika Zita szerkesztette a „Döntéselmélet” c. könyvet, melynek szerzői összefoglalták a legfontosabb irányzatokat. A fenti kezdeményezései iskolává fejlődöttek, amelyek ma is élnek. Vári Anna a BME-n, Vecsenyi János a Corvinuson professzorok, Zoltayné Paprika Zita, a Corvinus Egyetem Döntéselmélet Tanszékének vezetője.

1985-ben K. J. megírta nagy jelentőségű tanulmányát „Rövidülő távlatok” címmel a Valóságban, amelyben a „diszkontálás közgazdasági és társadalmi veszélyeire”, a „jövőfelélés” súlyos problémáira hívta fel a figyelmet. 

A Corvinus: a gazdaságetika és környezetmenedzsment

1986-ban K.J. egyetement váltott, átment a Corvinusra. Rövid idő alatt itt is iskolát teremtett. 

Tanítványai, munkatársai és barátai  „Az iskolateremtő Kindler professzor” c. [2010] könyvben az újra való fogékonyságát, és rendkívüli problémaérzékenységét, Chikán Attila: “Zászlóbontó és zászlóvivő” emlékírásban foglalója össze. A sötétségben világosságot teremtő tehetségét Trethon Ferenc: “Pásztázó fénykéve” rövid gondolataiban részletezi. Tanítványai írták: “akik közelében lehettünk tudjuk, hogy életének titka a szeretet sugárzó személyiségében volt”, amit Czakó Gábor író, “Kapaszkodj belém!” allegorikus „kutyatörténeteiben” segít megfejteni. Iskolája sokoldalú, reneszánsz személységén alapulóan szerveződött. A rendszerváltásban kiteljesedett, doktori iskolát vezetett. Mindent elért, amit eltervezett. Fiatalok vették körül. Közéleti ember lett. Szenvedélyesen kereste a harmadik utat.

K. J. -et erősen foglalkozatta E. F. Schumacher „Small is beautiful” c. könyve, amely a modern közgazdaságtan előfeltevéseinek hamisságával foglalkozik. A közös gondolkodás Zsolnai Lászlóval megkezdődött.

Könyvek születtek: a ”Mit ér az ökonómia, ha magyar?” (Budapest, 1987, KJK), a ”Másként gazdálkodás” (Budapest, 1989, KJK), ”A döntéshozatal etikája” (Budapest, 2000, Kossuth Kiadó) és az ”Ökológia, gazdaság, etika” (Budapest, 2001, Helikon Kiadó).

1988-ban K. J.  elkészíti a „Döntéselméleti előfeltevések kritikája” akadémiai doktori értekezést, és kimondta a ma is érvényes tételét, miszerint „a válságok alapja az alapok válsága”.

A műhelymunka középpontjában egyre inkább a környezetért felelős és társadalmilag érzékeny közgazdasági alternatíva került. Zsolnai László az 1990/1991-es tanévet Berkeley-ben, a ”University of Californián” töltötte, s miután hazajött, megérett a gondolat egy alternatív közgazdasági műhely intézményes megalakítására. Zsolnai a „philosophy of economics”-ra voksolt, de Kindler azt mondta, hogy olyan keretekben kell harcolnunk, ami nem steril eszmetologatás, hanem aminek közvetlen gyakorlati és politikai relevanciája van. Azt javasolta, hogy a „business ethics” legyen ez a terep. 1993 őszén Zsolnai Lászlóval közösen megalakították a Gazdaságetikai Központot. Több hazai konferenciát szerveztek a gazdasági etika népszerűsítésére és több könyvet is kiadtak közösen. Az első kötet, ”A közgazdaságtan társadalmi és etikai vetületei” (Budapest, 1993, Egyházfórum Kiadó), amely a Vatikánban a Béke és Igazságosság Pápai Tanácsa által kiadott, hasonló c. könyv magyar fordítása volt. A kötetben világhírű közgazdászok – köztük a Nobel-díjas Kenneth Arrow és Amartya Sen – fejtették ki nézeteiket az etikai és társadalmi nézőpontok fontosságáról a közgazdasági elemzésben és a gazdaságpolitika formálásában. Második kötet, az ”Etika a gazdaságban” (Budapest, 1993, Keraban Kiadó), amely Közép- és Kelet-Európában elsőként adott széles körű válogatást a gazdasági etika standard szerzőinek műveiből. Így szerepeltek a válogatásban Peter Koslowski, Edward Freeman, Kenneth Goodpaster, Tibor Scitovsky, Amitai Etzioni és mások tanulmányai. A kötet hosszú időn át tankönyvként szolgált a Corvinuson és más hazai egyetemeken. A harmadik, ”Tanítható-e az etika? ” (Budapest, 1994, BKE Gazdaságetikai Központ), ami a Harvard Business School etikai képzéssel kapcsolatos tapasztalatait foglalta össze Thomas Pieper és munkatársai tollából.

A Gazdaságetikai Központ ma is létezik, és eredményesen működik. Elismeréseként vezetőjét prof. Zsolnai Lászlót 2009-től kinevezték az University of Cambridge Judge Business School professzorának. A Központ alapítása óta jelentős hazai és nemzetközi tekintélyt vívott ki magának. Világhírű külföldi professzorok támogatását sikerült megnyerni, így Edwin M. Epstein (UC Berkeley), Henk van Luijk (European Business Ethics Network) és Stefano Zamagni (University of Bologna) máig tagjai a nemzetközi tanácsadó testületünknek. 

1995-ben K. J.  „átigazolt” a Vállalat Gazdaságtan Tanszékről és a Gazdaságetikai Központból is, és a Corvinus egyetemen belül munkáját a Környezet Gazdaságtan és Technológia Tanszéken folytatta. K. J.  és Kerekes Sándor professzor közösen alakították ki a modern vállalati környezetmenedzsmet diszciplínát és tárgyat az egyetemen.

1996-ban  kezdeményezésére, magyarra fordították, majd magyar nyelven kiadatták David C. Korten amerikai közgazdász professzor a  “Tőkés társaságok világuralma” c. globalizációkritikai könyvét. A könyv bestseller lett, és állítható: termékenyítőleg hatott a hazai alternatív közgazdasági gondolkodásra. 

Szerette a fiatalokat. Közel 70 évesen tanít, együtt van tanítványaival. Elkötelezett hívő ember, aki a szellemiségét, a hitét átadta tanítványainak. A világító fáklyát a tanítványok átvettek, gondolataival azonosultak, a Kindleriiskolát továbbviszik, amely minden publikációnál több, értékesebb, mert így a szelleme tovább él a leghitelesebb tanúságtevőkben arról, hogy mi volt Kindler József titka. 1997. decemberben Kindler professzor javaslatára, PhD tanítványaival megalapították Altern-csoport és a Kovász című folyóiratot, amelynek mottója:

„Egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti. (Gal 5,9)

A Kovász számtalan cikket, tanulmányt, könyvismertetést tett közzé hazai és külföldi szerzők tollából a gazdaság erkölcsi, pénzügyi, ökológiai, szociológiai, teológiai és egyéb vonatkozásairól. Az Altern-csoport jó néhány könyvet lefordított, illetve hazai kiadásukat gondozta (egyebek közt Paul Hellyer: A globális pénzügyi válság túlélése [1998]; John F. Kavanaugh: Krisztus követése a fogyasztói társadalomban [2003]; Helen J. Alford–Michael J. Naughton: Menedzsment, ha számít a hit [2005]). A csoport tagjai számos konferencián, televízió-, rádió- és újságinterjúban, napilap- és folyóirat cikkben ismertették nézeteiket, miszerint a gazdaság van az emberért és nem fordítva. Felemelte a szavát a társadalmi igazságtalanságok leküzdése érdekében. Publikált, ahol teheti meggyőzött másokat, hogy érdemes tenni a társadalmi igazságosság megvalósulásáért, többek mellett az önkényuralomi rendszerek embert megnyomorító borzalmairól írt elemző kritikát. Aktívan segítette munkatársait akkor is, ha új könyvük megjelenésénél kell pár méltató, biztató gondolatot elmondani, és akkor is, ha emlékezni kell a régi öregekre, pályatársaira is.