Magyari Beck István: Kindler József helye a Magyar Szervezéstudományi Iskolában

 

Magyari Beck István

Magyari Beck István : Kindler József helye a Magyar Szervezéstudományi Iskolában

Az Magyar S(zervezéstudományi Iskola hagyatékának és lehetséges folytatásának irodalmi és elméleti földolgozása még nagyrészt folyamatban van. Egyelőre nem foglalkoztunk a Magyar Szervezéstudományi Iskola központi személyiségével, Szabó Lászlóval, és tudtommal nem került sor az MSZI történetének korszakolására: azaz még nem vázoltuk föl a korszakait sem. Szabó László átmeneti kimaradása az összképből teljesen érthető, hiszen a XX. századi magyar tudomány egyik legjelentősebb alakjáról van szó. És minél jelentősebb valaki, annál nagyobb időszaknak kell elmúlnia ahhoz, hogy megkapja méltó értékelését. Arról már nem is beszélve, hogy Szabó László nem annyira az írott életművével emelkedett ki az Iskola tagjai közül, hanem elsősorban peripatetikus módszereivel, amin itt ezúttal nem a közös sétákat, hanem a hosszas, 8-10 órákra is kiterjedő beszélgetéseket értjük. Ezekre nyilván Kindler József is emlékszik, hiszen egyike volt Szabó László legkedveltebb beszélgető partnereinek. E beszélgetések rendkívüli tartalmasságukkal, nívójukkal, tömörségükkel és elképesztő időbeli hosszúságukkal tűntek ki.

De amiben Kindler József sajátos helyet foglal el az MSZI tagjai között, az életkorából is adódó váltó szerepe az Iskolában. Ebben a jellemzésben csak a nemrég elhunyt Kovács Sándorral osztozhat. Ám Kindler professzor esetében e váltó szerep két mozzanatban konkretizálható. Először is, Kindler tanár úr a természettudományok oldaláról érkezett a szervezéshez. A két magaslati pont, melyen átkelt a természettudományokból a szervezéstudományokba a matézis – első sorban a méréselmélet és a valószínűség-számítás – valamint az általános rendszerelmélet. Ezzel – jóllehet ő maga szubjektíve a természettudományoknak az idő szerint lélektelen, közelebbről pozitivista egzaktsága elől menekült az egyszerűbbtől az életet jobban tükröző bonyolultba – objektíve éppenséggel a bonyolultba vezette be az egzaktabb megközelítési módokat. Emlékszem egy közös előadásunkra, ahol jómagam a magas színvonalú alkotó tevékenység sajátosságait tárgyaltam, majd Kindler József barátom ugyanezt a jelenséget a ritka események matematikai eloszlásának a keretein belül precízebben fogalmazta meg.

Jelzem, ez a matematikai megközelítés még ma sincs rendesen kidolgozva a kreativitástudományokban. Tehát Kindler tanár úr már évtizedekkel ezelőtt messze előtte járt a mai tudományoknak. Amibe természetesen a post-pozitivista tudományszemlélet káros metodológiai anarchizmusa is bedolgozott és bedolgozik ma is. Nem először szenvedünk attól a hegeli tételtől, miszerint az ellentétek rendszerint egymásba csapnak át: itt a rigorózus pozitivizmus a metodológiai anarchizmusba. Holott a végletek egyik változata sem megfelelő sem a tudományban, sem az életben. E kérdés szempontjából érdekes azt látni, hogy miként próbálja fegyelmezni az elszabadult tudományt a korlátolt bürokrácia, amely a pontos tudományok módszertana helyett a kutató munkahelyi jelenlétén, cikkei számán, idézettségének mennyiségén – azaz abszolúte tudománytalan, sőt tudományellenes kritériumok révén – épít oda nem illő értékelési rendszereket. Ezt hívják ma helytelenül minőségbiztosításnak. Pedig helyesebb volna a minőséghiány biztosításának nevezni a szóban forgó eljárásokat.

A második mozzanat, amelyben Kindler József sajátos – és mint említettem, váltó – szerepet játszott a Magyar Szervezéstudományi Iskolában az a szakmai kör, amelyet ő az iskolához kapcsolt. Az MSZI eredetileg a „szellemi arisztokraták” köre volt. Nagyrészt Szabó László kezdeményezésére – bár sokunk mély egyetértésével – az Iskola éles vonalat húzott az arra érdemesek és az arra nem érdemesek között. Ez történeti szempontból nézve indokoltnak is mondható. Hiszen az ezt megelőző társadalomnak a vezetése is – mint úgyszólván mindegyik társadalomé – kivásárolta magának azt a szellemi tőkét, amelyre biztonságosan rá tudott telepedni. Az előző rendszerben ez nem lehetett kiváltképp magas. Például nem soknak jutott eszébe a korabeli káderek közül, hogy mekkora ellentmondás uralkodik a társadalom neve és természete között. Mert amíg azt a társadalmat népinek és szocialistának hívták, ugyanő példátlan népirtást vezetett be. Olyannyira, hogy maga, a szocialista társadalom modellként szolgáló népe, az orosz, a szocializmus hetven éve alatt – vegyük hozzá a polgárháborút (és mint talán a legkevésbé véreset: az első világháborút) – népességének közel a felét elvesztette. Benne van természetesen a második világháború is, annak számos katonai abszurditásával együtt mindegyik oldalon. Nota Bene, a támadó oldal, a német is szocialistának nevezte magát.

A második világháborút követő sokáig tátongó szellemi, intellektuális űrben célszerű volt az MSZI részéről tagjainak gondos kiválasztása. Nem kis részt – ámbátor természetesen nem csupán – a Magyar Szervezéstudományi Iskolának köszönhetően az intellektuális közélet színvonala meredek emelkedést mutatott a múlt század hetvenes éveiben. Ekkor Kindler József, aki maga sem vetette meg a plebejus harci sportokat – mint tudjuk sikeres bokszoló és utóbb harcművész is volt – rámenős, ügyes, gyakorlati embereket vont be a szervezéstudományi munkába, amivel az Iskola már nem csak a létező – eszi, nem eszi – vezetésen keresztül, hanem ha úgy tetszik közvetlenül is befolyásolni kezdte a gyakorlatot az Iskola által kedvezményezett irányban. És – ami talán a leglényegesebb a jelenlegi világ-válságos pillanatokban – mi volt ez az irány? Az akkor már ébredező monetáris-mennyiségi szemlélet – amelyet Szabó László a „merő dohány” szemléletének nevezett – helyett a minőség szolgálata. Ez a kurzus Németh Lászlóig vezethető vissza, aki a „minőség forradalmát” tekintette az eljövendő korok missziójának. El is jövendett az akkor még csak eljövendő kor. De nem a minőség forradalmát, hanem egy új, még veszedelmesebb kiadásban a monetáris-mennyiségi szemléletet hozta vissza. Most még egyszer megkérdezhetjük: Aktuális-e az MSZI napjainkban? A válaszunk: Igen, az Iskola világviszonylatban aktuális.  

Dr. Magyari Beck István

Professor Emeritus

Budapesti Corvinus Egyetem