Chikán Attila: Zászlóbontó és zászlóvivő

 Chikán Attila: Zászlóbontó és zászlóvivő


Azt gondolom, hogy nagyon sokan fogunk hasonló dolgokat írni Kindler professzorról, Jóskáról. Hiszen egyik legragyogóbb tulajdonsága épp következetessége és egyenessége: aki jobban ismeri, az tudja, mire, hogyan fog reagálni, milyen helyzetben hogyan fog viselkedni. És azt is tudja, hogy bár ezek a reakciók, magatartásformák lehetnek kellemesek vagy kellemetlenek a környezete, a jelenlévők számára, az mindenképp közös bennük, hogy alapjuk van, vezetnek valahonnan valahová, s azt is tudja, hogy hosszú távon ez a valahová nem más, mint egy jobb világ. 


Hihetetlen ereje van Kindler Jóskának. Évtizedek óta nemhogy egyszerűen zászlóvivője a haladásnak a szó legnemesebb értelmében, de zászlók egész erdejét lobogtatja. Zászlót bontott 

 a közgazdaságtan emberi arcának a tudományba való beemelése mellett

 az egzaktságnak, a mérésnek a valóság elemzésében betöltött jelentőségéért

 a rendszerelmélet fontossága mellett, a specializált süketség terjedése ellen, az átfogó szemlélet érdekében

 a döntés mint emberi tevékenység természetének megismeréséért

 az etika társadalmi és gazdasági szerepének elismeréséért

 a környezettudatos magatartás fontosságáért, annak ésszerű megközelítéséért

 az elvhűség és a tolerancia erkölcsi és gyakorlati együtteséért. 


Hogy csak néhányat soroljak, azokat, amelyek számomra talán a legfontosabbak. A felsoroltak egyenként is elvezetnek az emberiség jó néhány sorskérdéséhez – s Kindler mindezekben fontosat mondott. S nemcsak zászlóbontó, zászlóvivő is: az általa felvetett sorskérdésekben erősen lehetett hallani a hangját, érezni a jelenlétét, no meg azt, hogy mögötte is, (de szembe is) jönnek…. Lehet vele nem egyet érteni bizonyos kérdésekben  de egy értelmes ember számára megkerülhetetlen, hogy végiggondolja azt az álláspontot, mondanivalót amit ő képvisel. Egészen hihetetlen probléma-érzékenysége van. Én mindig áhítattal hallgatom, nagyon sokat tanultam tőle. Gondolatokban is, magatartásban is.  


A legendás emlékű Máriás professzor hívott fel 1985 táján, a Vállalatgazdaságtan Tanszék alapítása idején, hogy Kindler Jóskát talán el lehetne csábítani a tanszékre. Nagyon sokan nyertünk azzal, hogy sikerült. Csak remélni merem, hogy nyughatatlan lelkének is jót tett az új környezet. Nagyon szerettük őt, idősebbek, fiatalabbak egyaránt  a tiszteletet nyilván érezte, remélem, a szeretet hangjai is eljutottak hozzá. Rengeteg történet fűződik tanszékünkön töltött éveihez, amelyeknek a környezetvédelem ügyéhez való egyre erősebb vonzódása vetett véget.


Szerencsére a kapcsolat megmaradt, s ha ritkábban találkozunk is, ezek az alkalmak mindig értékekre emlékeztetnek: a TUDÓS kíváncsiságára, kitartására, szorgos munkájára, társadalmi felelősségére, emberségére. A sok „kutató”, „oktató” között Kindler Jóska kimagaslik  igen, ő tudós, ahogy azt klasszikusan értelmezték. Nem tudom, hányan vannak, akik tanítványainak érzik magukat  elmondhatom, ez egy nagyon jó érzés.


Budapest, 2009. november 9.


 Chikán Attila

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

QR KÓDOK

MIAIskolában

MEGVAN A KÖNYV