AZ INNOVATÍV TANSZÉK: AZ IPARI ÜZEMGAZDASÁGTAN TANSZÉK
 |
| Fáth János |
AZ INNOVATÍV TANSZÉK:
AZ IPARI ÜZEMGAZDASÁGTAN TANSZÉK
A Műegyetemen a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi egyetemen közgazdasági diszciplina a háború előtt tudományosan is művelt terület volt. Az öt kara közül a Közgazdaságtudományi Karnak Heller Farkas volt az első dékánja, aki az 1945/46-os tanévben a Műegyetem rektora is volt. 1925 és 1948 között a Közgazdasági Szemle szerkesztője, a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke, a Magyar Társadalomtudományi Társaság elnöke, a Közgazdasági Lexikon (Budapest, 1937) szerkesztője volt. 1949-ben a diktatúra nem viselte el nemzetközileg is elismert tekintélyét. Az egyetem közgazdasági részből lett a Marx Károly közgazdaságtudományi egyetem.
A Mùegyetemen mérnököknek üzemgazdaságtani ismereteket a tekintélyes gépészmérnők profeszorok tanították. Például: Pattantyus-Ábrahám Géza.
A tanszék
1953-ban a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéket a Gépészmérnöki Karon Fáth János alapította, 1956- ban indult el a posztgraduális gazdasági mérnök képzés, az MBA elődje. 1974-ben indult, majd megvalósult a szervező mérnökképzés. Ezek voltak a tanszék legjelentősebb oktatásszervezési eredményei. A tananyagot lényegében a tanszéki szerzőktől több, nagy jelentőségű könyv és publikáció alapozta meg:
Fáth János: Az ipari üzemek szervezése és gazdaságtana. Tankönyvkiadó, Budapest, 1962
Kindler József–Kiss István (szerk.): Rendszerelmélet. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1969
Ladó László-Deli László-Kocsis József: A komplex iparvállalati tervezés módszertana. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1971
Kindler József–Kiss István (szerk.): Rendszerkutatás. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973
A szervezés időszerű kérdései.(Ladó László sorozatszerkesztő). Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973
Kocsis József: Folyamatszervezés a gépiparban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974
Englender Tibor – Harsányi István – Kovács Zoltán: Vezetői alkalmasság - vezetői készség Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1975.
Kindler József - Papp Ottó: Komplex rendszerek vizsgálata. Összemérési módszerek. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977.
Ladó László: Szervezéselmélet és - módszertan, A vezetés szervezési funkciója. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1979, 1980 és 1986.
Ladó László: Teljesítmények és ráfordítások: Tervezés, mérés, értékelés, (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1981)
Ladó László: A módszeres innovációs diagnosztika. Nahlik Gáborral. (Vezetéstudomány, 1981)
Papp Ottó: Hálótervezés az ipari gyakorlatban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1985.
Ladó László: Környezetünk és a vállalati informatika. Erdősi Gyulával. (Szervezettség és hatékonyság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp., 1985)
Ladó László: A vezetésre való felkészítés és továbbképzés a műszaki felsőoktatásban. A Budapesti Műszaki Egyetem példája. (Vezetéstudomány, 1986)
A Tanszék rövid története és meghatározó személyiségei,
a tanszékvezetők: Fáth János (1953-1968), Harsányi István (1968-1978) és Ladó László (1978-1986), továbbá: Kindler József, Kiss István, Kocsis József és Papp Ottó.
Harsányi István a tanszékvezető (előzmények)
Az érettségi megszerzése után irodai munkát vállalt, majd 1936-ban beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre. Itt 1940- ben közgazdász oklevelet, 1941-ben egyetemi doktori oklevelet is szerzett. Később 1961-ben kandidátus lett. 1933-1938 között a Magyar Ipar és Kereskedelmi Rt.-nél volt tisztviselő, 1938-tól 1945-ig az INDORG Pszichotechnikai Intézetlaboratórium vezetőjeként a korszerű üzemszervezés kérdéseivel foglalkozott.1945-től 1947-ig belügyminiszteri biztosként tevékenykedett a JOINT szociális intézménynél. 1947-1949 között a Munkatudományi és Racionalizálási Intézet igazgatóhelyettese.
1049-ben létrejött a Villamosmérnöki Kar a Gépészmérnöki Kar elektrotechnikai tagozatából az Elnöki Tanács 1949/15. sz. törvényerejű rendelete értelmében. Az oktatás a 3. évfolyammal kezdődött, a másod- és harmadéves hallgatókat a Gépészmérnöki Kartól vették át. Ennek megfelelően az első villamosmérnöki oklevelet Magyarországon 1950-ben adták ki.
1949-ben Harsányi István megalapította az új, Villamosmérnöki karon az Üzemi Tervgazdasági Tanszéket. 1951-ben felvette a pályakezdő, 22 éves Boross Zoltán jogvégzett, üzemi gyakorlattal rendelkező pécsi fiatalembert tanársegédnek. Később, tanszékvezetőként Boross professzor interjújában (2006) emlékezett:
“51-ben végeztem.”
Az első munkahelye a Közért Tejipari vállalat volt, terv előadó munkakörben...”Jogi-államtudomnyi diplomával”….”Papp Miklós kollegám mondta, hogy “Harsányi professzor a Budapesti Műszaki Egyetemen tanársegédet keres.
Hát menj el! - mondtam. Én már voltam. Én nem voltam jó neki. Menj el próbáld meg. Semmibe nem kerül. Mondtam, ez igaz. Úgy, hogy én beállítottam Harsányi professzor úrhoz, aki indított itt a Műegyetemen. Ő engem lekáderezett, ahogy ezt akkor annak idején hívták.
Hol volt akkor a tanszék?
Akkor alakult a Villamos kar, a Villamos kar addig a gépész b) volt.
A Stoczek utcai épületben volt a tanszék. Ragyogó volt, pláne a Tejért után. Az első emeleten, az egyik fele a mi tanszékünk volt, a másik fele a Vizgépek tanszék volt, a Pattantyus professzorék voltak ott”….”Állati boldog voltam. Egy hatalmas szobám volt.”
Később Boross tanársegéd szobája hármojuknak is elég volt.
1951-ben Harsányi István meghívta a “szovjet minta” oktatójaként M. A. Dinyina szovjet professzort, aki a Gépészmérnöki karon Ipargazdaság Tanszéket alapított, ahová felvette Máriás Antalt és Mandel Miklóst, közgazdász végzettségű, pályakezdő fiatal embereket. (Amikor a szovjet elvtársnő mandátuma lejárt a tanszék megszűnt, munkatársai a Fáth tanszéken dolgozhattak tovább.) 1952-ben Harsányi István meghívására adjunktusként csatlakozott a csapathoz a már vezetői gyakorlattal rendelkező jogász Susánszky János (1923 -1999). Így a tanszék 3 fős volt: Harsányi István, közgazdász és két fiatalember Boross Zoltán és Susánszky János jog-államtudományi végzettségű szakemberek.
Harsányi István főbb művei:
Üzemi tervgazdálkodás (Bp., 1950);
Gépgyárak tervezése, szervezése (Bp., 1955);
Iparvállalatok vezetése, tervezése, szervezése (Szerk, Bp., 1955);
Üzemgazdaságtan (Bp., 1958);
A szervezés és vezetés tudományos alapjairól. Irányzatok-iskolák (Bp., 1974);
A vállalati vezetéselmélet és módszertana II. A tőkés gazdálkodás új szervezeti formái, Bp. 1983. Kézirat (64 oldal)
A vállalati vezetéselmélet és módszertan I. A vezetés modellje, a tőkés management első és második fejlődési szakasza Bp. 1985. Mérnöktovábbképző Intézet (116 oldal);
Már 40 éves, amikor négy év után be kellett fejeznie a tanszéke vezetését.
1953-ban változások a politikában, a Rákosi kormányt felváltotta Nagy Imre. Sok minden átalakult. A tanszék a Villamosmérnöki karról a Gépészmérnökire került. Kívülről hoztak tanszékvezetőt a 31 éves közgazdászt, a Gazdasági és Műszaki Akadémia Ipargazdaságtan Tanszékének a tanszékvezető tanárát, Fáth Jánost.
Fáth János a tanszékalapító
1944-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen közgazdász oklevelet szerzett. 1946-ban ugyan itt közgazdász doktorit szerzett, 1964-ben közgazdaságtudományi kandidátusa lett.
A Weiss Manfréd Rt. tisztviselője (1940-1944). A Magyar Gazdaságkutató Intézet közgazdásza (1944-1946). A Nehézipari Minisztérium Nehézipari Központ Tervosztályának vezetője (1946-1950). A Gazdasági és Műszaki Akadémia Ipargazdaságtan Tanszék tanszékvezető tanára (1950-1953)
Révai József után a Nagy Imre kormányban 1953-tól
Erdey-Grúz Tibor akadémikus Felsőoktatási miniszter lett!
1953-ban Fáth Jànos megalapította az Ipari Üzemgazdasági Tanszéket. Első lépésben átvette és megszüntette Harsányi István tanszékét - az Üzemi Tervgazdasági Tanszéket - majd még ugyanebben az évben létrehozta a saját tanszékét. Helyettese Harsányi István lett.
Fáth János a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéken:
1953-1965: tanszékvezető egyetemi docens
1965-1968: tanszékvezető egyetemi tanár
1968-1971: egyetemi tanár, közben dékán helyettes (1959-1963).
1953-tól 1965-ig 15-20 fős nagy tanszéket hozott létre! Új emberek csatlakoztak a tanszékhez: Páljános Gyula, Régeni Lászlóné dr. Kancsár Gizella,Tóth Godó István, Szendrovits Zoltán és Jancsók Ferenc stb.
A vállalati tervezés és vezetés kérdéseivel foglalkozott. Magyarországon elsőként oktatta az iparvállalatok vezetését, tervezését és szervezését. Jelentős szerepet játszott a magyarországi a gazdasági-mérnökképzés 1956-ban való bevezetésében. A MTESZ elnökségi tagja. A TIT Üzemgazdasági Szakbizottságának elnöke.
Fáth János főbb munkái:
A második világháború hatása a világgazdaságra. Egyetemi doktori Értekezés (Bp.1946).
Gépipari vállalatok éves terve. (Bp.1952)
A vállalati tervezés egyes kérdései (Bp.1955)
Ipargazdaságtan. Egyetemi jegyzet (Bp.1956)
Gazdasági hatékonyság az iparban. (1958).
Iparvállalatok vezetése és szervezése. Szerk. (1961)
Az ipari üzemek szervezése és gazdaságtana (Bp. 1962)
A szocialista vállalkozás vezetés társadalmi és gazdasági funkciója különös tekintettel a nagyvállalati szövetkezetiformára. Kandidátusi Értekezés (Bp.1963)
Az automatizálás gazdasági kérdései. (Bp.1965)
Kelet Ausztria az új Közép-Európában. A jövőkép és intézményrendszer kérdései (Tér és Társadalom, 1977)
(Forrás: Révai Új Lexikona VI. kötet E-Fei, 797 old.)
Az 1956-os forradalom végén az tanszéről távozott Boross Zoltán és Mandel Miklós is. Az országból is távozott Páljános Gyula és Szendrovits Zoltán (1919-1999). A tanszékre került Klár János professzor (1906 -1972), Parányi György (1923-2008), Apró Imréné és Szántóné dr. Gáti Márta. Későbbiekben az oktatók tudományos minősítést szereztek. Kandidátusok, akadémiai doktorok lettek.
1959-ben Susánszky János adjunktus elment a tanszékről, tanszékvezető docens lett a Miskolci Egyetemen, megalapította az Ipargazdaságtani Tanszéket. Az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék tapasztalatain kezdte el Borsodban a gazdasági mérnökképzést, majd 1964-ben létrehozta a Borsodi Vezető és Szervező Továbbképző Iskolát.
A BME gazdasági mérnökin volt négy rendkívül tehetséges már a gyakorlatban is bizonyított, a harmincas éveiben járó fiatalember, akik a kitüntetéses eredménnyel végeztek, és ez alapján 1962-ben felvételt nyertek a tanszékre:
Kindler József
Kocsis József
Papp Ottó
Seregi Ferenc
Az erősítésnek azonban nincs vége!
1963-ban érkezik a tanszékre kandidátusként, 44 évesen Dr. Ladó László okl. közgazda, jelentős vezetői gyakorlattal, országos ismertséggel továbbá Asbóth Tibor, Fügedi Tamás mindketten okl. közgazdák, és pályakezdőként Szabó Gyula okl. gépészmérnök és Kiss István okl. villamosmérnök.
A következő években nyert felvételt Cságoly Ferenc, okl. gépész és gazdasági mérnökként Deli László, és friss vegyészmérnöki diplomával, a MAFC labdarúgó csapatában is jelentős érdemeket szerzett Szabó Gábor Csaba (1941-2021).
Többen távoztak is, így 1965-ben hivatalos kiküldetésben Fáth János (ENSZ, UNIDO szakértőjeként), majd 1971-ben véglegesen. A vezetőváltás zökkenőmentes. A feladatot a helyettes, Harsányi István professzorként vette át, aki 1960-ban kandidátusi tudományos minősítést szerzett.
1968-ban tanszékvezetőnek a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre távozik Máriás Antal egyetemi tanár. Később itt 1977-ben Ipari Üzemszervezési Tanszék vezetőjeként lerakta a Vezetéstudományi Intézet alapjait.
A hatvanas évek végén jöttek a tanszékre Berey András (1932-2012) okl. hadmérnök, okl. mérnök-közgazdász és Berény János okl. közgazda, Maczó Kálmán(1931-2022) okl. gépész- és gazdasági mérnök adjunktusok. Továbbá fiatal tanársegédek felvételére is sor került, így okl. közgazdaként Kéri Katalin, valamint Végh György okl. gépészmérnök, Szűts István, Erdősi Gyula okl. villamos mérnökök, valamennyi mérnök-oktató munkájuk mellett gazdasági mérnöki tanulmányokat folytattak. Mérnök végzettségű oktatók gazdasági mérnök diploma nélkül nem lehettek a tanszéknek a tagjai. Ennek hagyománya volt, aki nem tudta megszerezni a diplomáját és a doktorit annak nem volt jövője a tanszéken.
Ladó László az iskolateremtő
1957-ben 38 évesen lett kandidátus.1969-ben 50 éves korában az MTA doktora, egyedüliként a tanszéken. 59 éves korában 1978-tól lett tanszékvezető 1986-ig. Számos könyv és publikáció szerzője, és a Magyar Szervezéstudományi Iskola (MSZI) egyik létrehozója, iskolateremtő.
1968. január 1-én az ország áttért az új gazdasági mechanizmusra. A reform megvalósításban a tanszéknek jelentős szerepe volt. Ladó László vezetésével hatalmas munkát végzett Deli László és Kocsis József álló team. Tananyagokkal és előadásaikkal nagymértékben hozzájárultak a tanszék tekintélyének növeléséhez és országos ismertségéhez. A munkát nem győzték, további segítségre volt szükség.
A tanszék életében a 70-es évek hosszútávra meghatározóak voltak, a szervezőspecialista képzés megvalósításában. Ladó László vezetésével a szervezés kutató - oktató műhelye jelentős eredményeket ért el.
Ebben az időben került a tanszékre, Gyökér Irén, Kádár Katalin, Nahlik Gábor, Serfőző Mária, Farkas András, majd Ferke János, Martinez Ferenc, Kasza Jenő, Bürchnerné Károlyi Éva, Németh István, és Ráduly Zoltán, továbbá a munkatudomány alkotóműhely megalapozását segítő vezetői gyakorlattal rendelkező Göndöcs Károly kandidátus docens. Ezt az időszakot jellemzi Nahlik Gábor az Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában, Ladó László professzor úr 30 évre látott előre.
Ladó László az előzőekben felsorolt, további fontosabb művei:
A vezetés, valamint a szellemi alkotómunka és az információrendszer kapcsolata. Vezetési ismertek III. k. (Szerk.: Susánszky J.; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1971) A szervezés időszerű kérdései.((sorozatszerkesztőként; Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973) A szervezésoktatás tartalmi fejlesztése. (Felsőoktatási Szemle, 24.1.1975). A nagykönyv, a Szervezéselmélet és - módszertan, A vezetés szervezési funkciója, az első olyan hazai mű, amely értékelte a történelem folyamán kialakult szervezési irányzatokat, s felveti egy olyan új irányzat „képletét”, amelynek sajátosságai:
a régi eredmények kodifikálása,
emberközpontúság,
az ún. nyilt rendszerek szemlélete,
a vállalaton belüli rendszerösszefüggések érvényesítése,
a korszerű szemléletű informatika szemlélete és gyakorlata,
az innovatív (és egyben rugalmas) magatartás.
Az utolsóként említett jellemző feltételezi az előtte felsoroltak érvényesülését, így az új irányzatot „innovatív szervezetek irányzatának” is nevezhetnénk. Ladó László további publikációi: Az alkotásra való felkészítésről. (Magyar Tudomány, 1982. 8–9. sz.). Focuses of research are changing in organization theory (A szervezéstudományi kutatások súlypontjainak változása). (Periodica Polytechnika, Mechanical Engineering, 27. k. 1983, 1–2 sz.). Informatika Versus hatékonyság? (Közgazdasági Szemle, XXX. k.1983. 10. sz.
Ladó professzor a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnök Karán folyó, második diplomát adó gazdasági mérnökképzésnek meghatározó oktatója volt. Kezdetben az „Adatfeldolgozó gépek és rendszerek” című tárgyat, majd a gazdasági mérnök képzés reformját követően több tárgyat tanított az általa kezdeményezett és létrehozottak közül. Az Egyetemen itt lett először széles körben oktatott a rendszerszemléleten alapuló gazdaságossági számítás, a komplex vállalati tervezés, és amit minden mérnöknek tudni kellett, a költség és nyereségfedezeti, ÁKFN (Árbevétel, Költség, Fedezet és Nyereség) struktúraszámítás. A gazdasági mérnök posztgraduális képzésben több generáció volt a hallgatója, több ezren is vannak, akik – már diplomával a zsebükben – megismerték Ladó professzor úr oktatói munkáját. Országosan előkészítette a szervezőspecialista képzést, a szervezési és gazdasági tárgyak fejlesztését és a tanszékhez tartozó óraszámának növelését, a könyv külön fejezetben emlékezik meg erről az időszakról.
Kindler József a zászlóbontó
Jeles ember méltatására készülve, a verseket még szó szerint is megtanuló nemzedékemnek önkéntelenül Arany Epilógus című verse jut eszébe. Különösen indokolt ez Kindler József méltatása kapcsán, hiszen mi sokan úgy gondoljuk, hogy Kindler József tudományos teljesítménye alapján úgy illene, hogy akadémikus legyen, hogy nem lett az, azt valószínűleg annak „köszönheti,” hogy mindig azt írta és mondta, amit gondolt. Aki elolvassa Kindler József írásait, az megítélheti a szerző kiemelkedő szellemi teljesítményét és egyúttal emberi tartását is. Kindler József az igazat mondta és írta a rendszerváltás előtt is, és azt írja és mondja azóta is. Ez az igazmondás az, ami miatt mi, barátai és tanítványai szeretjük Őt, és talán ez az, amit Fülöp Sándor országgyűlési biztos most a Justitia Regnorum Fundamentum díj átadásával elismer. „Ada címet, bár nem kértem, több a hírnév, mint az érdem” írja az akadémikus Arany János Kindler József élettörténete alapján akár fordított Epilógust is írhatnánk neki ugyanis a címeket nemigen osztogatták. Már majdnem hatvanéves volt mikor kinevezték egyetemi tanárnak, ami legalább húszéves késéssel történt, hiszen annak a meghatározó jelentőségű iskolának volt egyik szellemi vezére, amelyről egyik pályatársának az életrajzában a következőket írják:
„A hatvanas-hetvenes években a formális, rendszerelméleti, szemiotikai, strukturalista megközelítésen alapuló diskurzusok nyújtottak ideális megnyilvánulási lehetőséget a tudományos közösség azon tagjainak, akik politikai okokból vagy tudományos meggyőződésük miatt nem kívántak az uralkodó marxista világnézet érvényességi körén belül tevékenykedni. E, jelentős részében mérnöki végzettséggel rendelkező csoport, nagyon sokat tett a korszerű társadalomtudományi módszerek magyarországi megismertetéséért és elismertetéséért. E törekvések példaszerű megjelenése a korszak egyik alapkönyvének számító Rendszerelmélet-kötet, melynek egyik szerkesztője Kindler József (Kindler - Kiss 1969).” A kötet több mint ötven éve jelent meg és még ma is alapműnek számít. Tudományos pályája igen nagy ívű. Jelentős részben neki köszönhetjük, hogy a rendszerelmélet és a döntéselmélet kutatási eredményei hazánkban szinte az eredmények megjelenésekor bekerültek a tudományos közgondolkodásba, és ami talán még fontosabb az oktatásba.
„Döntéselméleti előfeltevések kritikája” címen védte meg akadémiai doktori értekezését, amiben a kvantitatív
módszerek széles körű elterjesztésén fáradozó tudós, a „vakbuzgó” kvantifikálás veszélyeire, a rendszerben való gondolkodás humán dimenzióinak a fontosságára figyelmeztet. Neki köszönhetjük, hogy Magyarországon az üzleti etika sok európai egyetemet megelőzően bekerült az egyetemi tantervekbe. Kindler József érdeklődése az utóbbi húsz évben a gazdasági, a politikai, és a társadalmi rendszer alapvető kihívásai felé fordult. Tanulmányai, az ezekben az években egyre sűrűbben megjelent publicisztikája személyes felelősségtudatot és emberi együttérzést tükröznek. Kindler József az üzleti tudományok mellett az alternatív közgazdasági gondolkodásnak is egyik legrangosabb magyar képviselője. 1995-től a BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszékének a professzora, ahol létrehozta és vezeti azt a műhelyt, aminek eredménye a Kovász című folyóirat, és aminek hatása a közgondolkodásra messze meghaladja a tanszék és az egyetem kereteit. Kindler József munkásságának köszönhető, hogy az alternatív közgazdasági gondolkodás néhány alapműve magyarul is hozzáférhetővé vált. Ezt a fajta tudományos alázatot jelentős mértékben felértékeli, hogy Kindler József nem a kreativitás, az alkotókészség híján vállalkozott mások műveinek közkinccsé tételére. Pályatársaink közül sokan az ő helyében a külföldi szerzők gondolatinak újrafogalmazását választották volna, ő azonban inkább az eredeti művek megjelentetéséért fáradozott, vállalva nemcsak a fordítás felelősségét, hanem a kiadás anyagi-szervezési gondjait is.
Érdekes pálya Kindler Józsefé, hiszen vitathatatlan tudományos teljesítménye ellenére nemcsak akadémikus nem lett, de nem volt igazán vezető sem. E tekintetben egyszer-egyszer „megtévedt”. A „vezetettek” azóta is szeretettel és tisztelettel emlegetik azt a félévet, de a „kinevezők” nyugalmát kissé megzavarta Kindler József szókimondása. Tanítványai és barátai örömére, nemigen vezet mást, mint diploma és PhD kurzusokat, és teszi ezt az utóbbi tíz évben is a Corvinus Egyetem professzor emeritusaként.
Kindler József az igazi civil, aki számos alapítványt hozott létre, aki részt vett a Duna-kör munkájában, aki alapítója volt a Védegyletnek, az MDF-nek. Ő az az ember, aki mindig ott van a dolgok sűrűjében, amikor az ütéseket kell felfogni, és mindig eltűnik, amikor a siker babérjait osztják.
A sors persze igazságos. Arany „Egy kis független nyugalmat” óhajtott, Kindler József ezt a függetlenséget harcok árán, de kivívta magának. Szerető és megértő feleség, igazi társ jutott neki a sors kegyelméből, és tehetséges lánygyermek és már felnőtt unokák, akik számtalan „nagyapa” élményt őriznek, teszik teljessé Kindler József életét. Azt reméljük, és kívánjuk, hogy így legyen ez még sokáig.
A hazai rendszerelmélet nagy „Öregjének” a méltatását talán nem ünneprontás Hamvas Bélának, a „bor barátjának” a soraival befejeznem:
„A szem rendszerben lát: az egyik szem a fegyház rendszerében, a másik a bordély rendszerében, a vásár rendszerében, a gyermekszoba, a statisztika, a kettős könyvelés, a grafikon rendszerében. Hihetetlenül kevés a tiszta szem, amely a tenger és csillagos ég rendszerében lát, és úgy él, mint a fák testvére.”
Nos Kindler József ilyen tiszta szemű ember és úgy is él, mint a fák testvére. És reméljük, olyan sokáig is, mint a fák. Mi büszkék vagyunk rá, hogy ismerhetjük, hogy barátunknak tekinthetjük.
Kocsis József : Új csapat, új irányzatok a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszékén az 1960-as években
Dr. Kindler József professzor úrral a műegyetem posztgraduális gazdasági-mérnök képzés keretében folytatott tanulmányaink során ismerkedtem meg, mint hallgató évfolyamtársammal, az 1960/61-ben indult szemeszterben. Ez a képzési forma gyűjtőhelye lett abban az időszakban azoknak a gyakorlatban dolgozó fiatal mérnököknek, akik már az ötvenes években is súlyt helyzetek munkájukban a vállalati gazdasági (üzemgazdasági) és szervezési (üzemszervezési, gyártásszervezési) megoldások keresésére és alkalmazására, majd a későbbiekben a kitágult lehetőségeket észlelve kezdeményezéseket indítottak a gazdaságossági számítások, a minőség biztosítása, az innováció és az új szervezési eljárások elterjesztése érdekében.
Jómagam is, mint Kindler professzor – akkor nekünk még „a Kindler Jóska” – sikeresnek mondható ipari pályakezdés után láttuk szükségességét a szakirányú továbbképzésnek. (Kindler akkor már a matematikai statisztikára alapozott minőségbiztosítási rendszer élelmiszeripari alkalmazásában ért el jelentős eredményeket a konzervgyártás területein.) Évfolyamtársaink voltak még – többek között – Deli László és Papp Ottó is, akikkel a későbbiekben oktatóként dolgoztunk együtt.
A tanulmányaink során kialakult baráti viszonyban Kindler Jóskát – akit arisztokratikus külső megjelenése, angliai tanulmányútja, kiváló angol nyelvtudása valamint fanyar humora miatt a későbbiekben sokszor csak „Lord”-nak szólítottam – már hallgató korunkban mindnyájan elismertük, mint a sztochasztikus vizsgálódások szorgalmazóját. Szorosabb együttműködésünk 1962-ben kezdődött, amikor is a diplomavédés után mind a négyen (Deli, Kindler, Kocsis, Papp) meghívást kaptunk az „anyatanszékre” oktatói státuszba, ahol azután több mint egy negyed évszázadon át dolgoztunk együtt tartós munkakapcsolatban.
Mindezek előzménye volt önálló egyéni felkészülésünk, amely az érdeklődési köreinknek megfelelő irányban autodidaktikus jellegűen alakult, mert a Műszaki Egyetemen az 1950-es években az egyes karokon különböző mértékű, de csak nagyon általános képzést kaptak a hallgatók a gazdasági-szervezési ismeretekből. Így az iparba kikerült fiatal mérnökök munkájuk során egyre jobban igényelték ezeket a szakismereteket, mert hiányuk akadályozta további szakmai fejlődésüket, elképzéseik reális megvalósítását.
A Műegyetemen a Gépészmérnöki Kar keretében kezdte el ezt a hiánypótló oktatási tevékenységet az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék, amely kis létszámú, de nívós és lelkes oktatóival 1956 őszén indította meg a posztgraduális gazdasági mérnök képzést, és ez hosszú évtizedeken át, több reform után is bázisa maradt a hazai komplex, műszaki-gazdasági jellegű szervező és vezető képzésnek.
A Tanszék országosan is úttörő tevékenységet végzett ebben az időben, olyan kiváló oktatók csapatával, mint Boross Zoltán, Fáth János, Harsányi István, Jancsók Ferenc, Máriás Antal, Parányi György, Susánszky János. Tevékenységük főképpen a témakör oktatási jelentőségének felismerése alapján a szervezetek hatékonyságának növelését célzó komplex ismeretek színvonalas átadására irányult. Ez időszak „élharcosai” az u.n. „szervezési generalisták” voltak, akik nagy elhivatottsággal végezték – sokszor meg nem értett – oktatási munkájukat.
Nekik köszönhetőleg az 1960-as évek elejére a képzésükben részt vett hallgatók egy része különböző módon és mértékben bekapcsolódott a Tanszék munkájába. Így alakult ki a Tanszéken a szervezési oktatás második fázisának tanári gárdája, elsősorban Ladó László, Deli László, Kindler József, Kocsis József, Papp Ottó, Seregi Ferenc, Szabó Gábor Csaba közreműködésével.
E második fázis már a generalisták mellett a szakterületi „specialisták”-ra jellemző irányzatot képviselt, s ennek következtében kerültek be az oktatásba a problémamegoldó gondolkodás elvei alapján olyan tárgykörök, mint a költségelemzés, a döntéselmélet- és módszertan, az operációkutatás, a rendszerelmélet, a folyamatvizsgálatok, az innováció, az értékelemzés és hálótervezés, az informatika, a minőségszabályozás, az irányításelmélet és módszertan é.i.t.
Oktatásuk alapkoncepciója volt, hogy a mérnöki munka jelentős hányada a kutatás-fejlesztés területére koncentrálódik, ugyanakkor a mérnök a termelés szervezője és vezetője is, ezért mindkét tevékenysége igényli az elméletileg megalapozott, és a gyakorlatban is hasznosítható gazdasági-szervezési-vezetési ismeretek és eljárástechnikák alkalmazását.
Az új csapat erőfeszítéseinek eredményei hamarosan országosan is ismertté váltak, miközben létszámuk tovább bővült a már az általuk tanított hallgatókból válogatott oktatókkal is. (Erdősi Gyula, Göndöcs Károly, Gyökér Irán, Maczó Kálmán, Szűts István).
Az így kiegészült specialistákból álló oktatógárda szellemi hatása – Dr. Ladó László professzor vezetése és irányítása mellett – az egész országra kisugárzott, és hozzájárult az 1968-ban megindult új gazdaságirányítási rendszer megalapozásához, majd az üzem- és munkaszervezés országos programjának kidolgozásához és realizálásához.
Kindler József az új csapatban elsősorban a szigorú tudományos megközelítés módszerével alkotott és ért el igazi nemzetközi tudományos eredményeket, s ezzel elősegítette a tanszéki munka tudományos jellegének növelését is. Meghonosította a Tanszéken a sztochasztikus szemléletmódot, a matematikai statisztika kiterjedt alkalmazását, az operációkutatás és a kvantitatív módszerek összehangolását. Kifejlesztette a rendszerszemléletű döntéselméletet és alkalmazásait, szorgalmazta a teljes körű minőségmenedzsment oktatását.
Kindler professzor 1986-tól a Közgazdaságtudományi Egyetemen folytatja alkotó tevékenységét, de eszmei és szakmai kapcsolata megmaradt a Tanszékkel, együttműködve a tudományos élet különböző fórumain. Nemcsak tudományos munkájában, de emberi magatartásában is példaképpé vált munkatársai előtt. Egyenes jelleme, társadalmi érzékenysége, segítőkészsége, szókimondó természete, kérlelhetetlen igazságkereső magatartása – bár sokszor konfliktusokat is okozott – kivívta mindnyájunk tiszteletét.
Életelve az általa is sokszor ismételt klasszikus mondás:
„Barátom Platon, de még inkább baráton az igazság”
(Arisztotelész)
Reméljük, ezen elv alapján még sok csatát fog vívni és megnyerni a tudomány és a társadalom frontjain egyaránt.
Nyolcvanadik születésnapján szeretettel köszöntik régi munkatársai!
Kiss István a rendszerek kutatója
1938-ban született Debrecenben. Édesapja francia-magyar szakos gimnáziumi tanár, majd a Diákkaptár szövetség országos főtitkára volt. Édesanyja kézimunka tanárnő, de 1947-ig háztartásbeli volt. Egy, nála fiatalabb lánytestvére van.
Tanulmányait a világháború után Budapesten kezdte, 1957-ben a Toldy Ferenc gimnáziumban érettségizett.
1963-ban villamosmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Pályakezdőként a BME Ipari Üzemgazdaságtan tanszéken tanársegéd. Tanítás mellett rendszerelmélettel foglalkozott, illetve kidolgozta és tanította az Általános rendszertechnika tárgyat. Mentorával, Kindler Iózseffel megírta a „A komplex mérnökképzés néhány elvi problémájáról” című tanulmányt, amely számos vonatkozásban megalapozta a későbbi vezetés-szervezés oktatását célzó munkákat is.
Egyetemi állása mellett mellékállásban az MTA Gazdasági és Rendszertechnikai Kutatócsoport tudományos munkatársa volt.
1966-ban gazdasági-mérnök oklevelet, 1969-ben egyetemi doktori fokozatot szerezett. Ebben az időszakban rendezte sajtó alá a „Rendszerelmélet” és a „Rendszerkutatás” című köteteket.
1970-ben meghívást kapott az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetébe, ahol megszervezete a Tudományos Titkárságot, amelyet 1978-ig vezette. Az itt végzett munka keretében jelent meg „A kutatás és fejlesztés vezetése” című könyv. Közben, az 1972. évi alapítása után, több alkalommal dolgozott a Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézetben (IIASA, Laxenburg, Ausztria), ahol a kezdetektől részt vett az intézet programalkotó munkáiban, majd az intézet akkori alapművének tekintett „Handbook of Systems Analysis” írásában és szerkesztésében. Másodmagával társszerzője volt az intézet UNESCO számára készített „World Problems and their Perceptions” című tanulmányának. Később, az intézeti munka eredményeként, társzerkesztésében jelent meg az oxfordi Pergamon Press-nél a „Rethinking theProcess of Operational Research & Systems Analysis” című kötet.
1978-tól igazgatóként vezette az általa alapított Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Rendszerelemzési irodáját, illetve főtitkára volt a Magyar alkalmazott rendszerelemzési tárcaközi bizottságnak. E munka keretében koordinálta a nemzetközi számítógépes hálózatokhoz, a későbbi internethez történő magyar kapcsolódást, valamint annak hazai nyilvános elérhetővé tételét. Ennek a munkának volt része a hálózat használatának belügyminisztériumi engedélyeztetése és a (ma már mosolyt fakasztó) Nemzetközi Hálózati Végállomás használati ügyrendjének kidolgozása is.
A hetvenes-nyolcvanas években aktívan részt vett az International Society for the Systems Sciences (korábban ISGSR) munkáiban, igazgatója volt a társaság European Business Office-ának. Utóbbi minőségében (az MTA Rendszerkutatási komplex bizottságával – amelynek ugyancsak főtitkára volt - együttműködve) 1987-ben, magas szintű amerikai és szovjet részvétellel megrendezte Budapesten a „Problems of Constancy and Change”tematikájú konferenciát.
1984-től megszervezte az első egyetemi manager-képzést. A Magyar Iparművészeti Főiskolán egyetemi docensként megalapította a Menedzser- és Továbbképző Intézetet, amelynek igazgatója volt, ahol 1986-ban Magyarországon először menedzser diplomát adtak.
1989-ben, a rendszerváltozást követően, még a felszámolásra előkészített OMFB támogatásával megalapította a DASY Döntés- és Rendszerelemző Kft-t, amelyet tulajdonos-ügyvezetőként 2009. évi megszűnéséig vezetett. A társaság számos nemzetközi pályázatot nyert el és projektet koordinált (British Know How Fund, PHARE, EU COST és mások). Ezen belül elsők között alkalmazta a számítógépes döntéstámogató rendszereket, a térinformatikai szoftvereket, kidolgozta és működtette Budapest levegőminőség-előrejelzőrendszerét, miközben ellátta a Magyar Franchise Szövetség titkársági feladatait.
1991-ben megalapította a Magyar Franchise Szövetséget, amelynek 17 éven át, nyugdíjba vonulásàig, főtitkárként operatív vezetője volt. A megyei kereskedelmi kamarákkal franchise-napokat szervezett, megrendezte az éves franchise-kiállításokat, szerkesztette a szövetség kiadványait, és a FRANCHISE magazint. A franchise-vállalkozások támogatására banki finanszírozási konstrukciókat dolgozott ki, valamint a kiírástól a kifizetésekig koordinálta a Széchenyi terv franchise vonatkozású pályázatait. Mindeközben megírta a „Franchise A-tól Z-ig” című könyvet. A hazai vállalkozóknak külföldi kiállításokon való részvételét szervezte, valamint részt vett a római székhelyű UNIDROIT „Guide to International Master Franchise Arrangements”, valamint a „Model Franchise Disclosure Law” című kiadványok előkészítését végző munkacsoport munkáiban.
2008-ban, 70 évesen vonult nyugdíjba. Tapasztalatait, még aktuális tudását részben a Wikipédián végzett szerkesztéseken, részben előadásokon adja át. 2022-ben egy jubileumi konferenciát (IIASA 50) szervezett az MTA székházában, valamint 2023-ban előadást tartott egy számítógép-hálózati (HUNOG) konferencián.
Röviden összefoglalva:
Négy főállású munkahelye, a BME, a KFKI, az OMFB és a DASY, valamint két kiemelést érdemlő mellékfoglalkozást adó munkahelye volt, a MIF és az MFSZ.
Négy fontosabb kezdeményező részvétele volt:
● a rendszerszemlélet hazai elterjesztésében
● a számítógépes (hálózati) kultúra terjesztésében
● a menedzserképzés bevezetésében és meghonosításában
● a franchise vállalkozói kultúra meghonosításában
Kiss István főbb munkái:
Rendszerelmélet (Szerk.: Kindler József – Kiss István) KJK, Budapest, 1969., második kiadás 1971. Rendszerkutatás (Szerk.: Kindler József – Kiss István) KJK, Budapest, 1973.
Kindler József – Kiss István kétrészes tanulmánya a Természet Világában: Az egységes tudomány felé? 1970. 5.sz., Mit ér az EGÉSZ? 1970. 7. sz.
Kindler József - Kiss István - Máriás Antal: A vezetés-szervezés oktatásáról, Közgazdasági Szemle, 1982. 11. sz.
Dr. Kiss István: Jelen és jövő - A nemzetközi on-line szolgáltatások hazai hozzáféréséről, Számítástechnika, 1981. november, 8. o.https://itf.njszt.hu/wp-content/uploads/Szamitastechnika-1981-november-p-8.jpg
István Kiss: Modelling good decisions, in Charle Vlek: Whatconstitutes a ’good decision’? Acta Psychologica 56 (1984) 5-27., North-Holland
István Kiss - William Mayon-White: World Problems and their Perceptions – The State of the Art report, IIASA-UNESCO, Budapest – Laxenburg, 1984., in Perceptions and Analyses of World Problems, Major Programme I. UNESCO, Paris, 1986.
Tomlinson, R. & Kiss, I.: Rethinking the Process of Operational Research & Systems Analysis, Pergamon Press,Oxford, 1984.
Schwarz, B., Bowen, K.C., Kiss, I., & Quade, E.S.: Guidancefor Decision, Chapter 8. in Handbook of Systems Analysis,Volume 1., Elsevier, 1985.
Miklós Bendzsel and István Kiss: The socio-ethical dimensionof invention, Impact of science on society, No. 147. UNESCO – Taylor & Francis
Dr. Kiss István: Franchise A-tól Z-ig, DASY Kft., Budapest, 2002.
Kocsis József a folyamatok tudósa
Kocsis József 1962-ben okl. gépészmérnök, okl. gazdasági mérnökként érkezett a tanszékre és az MTA közgazdaságtudományi doktoraként volt docens. Munkáját így jellemezte: A „Ladó - Deli - Kocsis” - teamnek fontos szerepe az „új gazdaságirányítási rendszer” előkészítésében és bevezetésében. A műegyetemi Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék történetének folyamatából célzatosan kiemelt (és szakmai körökben is így ismert) speciális együttműködés jellemzése, amelyben a külső és belső körülmények hatására találkozott: a Tanszék korábbi törekvéseit felerősítő környezeti változás (az u.n. „új gazdaságirányítási rendszer” megkövetelte új feladatok megoldása iránti fokozott igény, amelynek módszerei hiányoztak, valamint a Tanszék oktatóinak egy csoportja által koordinált együttműködés, amelyben vezető szerepet vállalt dr Ladó László docens, Deli László adjunktus és dr Kocsis József adjunktus. Ez az időszak a hazai gazdaságirányítás átfogó reformjának előkészítésében való alkotó együttműködéstől a piaci mechanizmust visszafogó „fékek” állami alkalmazásáig értelmezhető, bár a „Ladó-Deli-Kocsis” alkotócsoport már ez előtt is együtt dolgozott és a továbbiakban is kiemelt szerepet vállalt az új feladatok kapcsán (így pl. a vállalati „Üzem- és munkaszervezés fejlesztése” c. országos programban, az egyetemi oktatás fejlesztésében, é.i.t.) Az „új feladat” abban jelentkezett, hogy a vállalati szférában a korábbi szigorú központi tervezési és irányítási módszert fel kellett váltani a piaci viszonyokat is figyelembevevő, önálló vállalati tervezési-döntési-cselekvési elvekkel és módszerekkel, amire a vállalatok vezetői és szakemberei nem voltak felkészülve, s ezt a hiányt kellett minél gyorsabban pótolni, az üzemi szemléletet a vállalkozási szemlélettel váltva fel. A „Ladó-Deli-Kocsis” hármas – támaszkodva a külső és belső munkatársakra – oroszlánrészt vállalt e (gyakran „hittérítés”-nek nevezet) projektből. A teamben az együttműködés – egymás emberi tulajdonságainak megbecsülésén túl – a szakmai tudások szinergikus integrációján alapult, hiszen együtt volt az élettapasztalat, a cél iránti elkötelezett lelkesedés, a pénzügyi- szervezési- innovációs és technológiai tudás, valamint a töretlen akarategység a feladatok nehézségeinek alkotó jellegű legyőzésében is. Ezek eredője országosan ismertté vált és gyakorlatilag is elfogadott iskolateremtő elméleti és módszertani eredményekre vezetett:
mikrogazdasági rendszer modellezése és vállalkozási funkciójának döntéselőkészítő típusú megalapozása terén,
a gazdasági események hatékonyságának megítélését segítő költségszámítások (fedezeti számítás, AKNF-struktúra elemzés) vonatkozásaiban, valamint
az iparvállalati szintű komplex tervezés rendszerének és metodikáinak kidolgozásában, sőt gyakorlati alkalmazásbavételében.
Mindezek bekerültek a graduális és posztgraduális képzések tananyagaiba is. E termékeny időszak kiemelkedő megnyilvánulásai:
Az egész országra és minden ipari területre kiterjedő vezető-továbbképző tanfolyamok elvi irányítása, tematikáik kidolgozása, előadóik kiválasztása és koordinálása, az előadások megtartásában való aktív részvétel,
Az előadott tananyagok elsajátítását elősegítő új, aktualizáló gyakorlati módszerek kifejlesztése és alkalmazása (Itt kezdődött a hazai oktatási gyakorlatban először az u.n. „Esettanulmányok” kidolgozása és az előadásokban való interaktív, kiscsoportos felhasználása.)
Az aktuális saját témakörökhöz, „Esettanulmányok” készítése és az alkalmazási tapasztalatok feldolgozása.
Néhány tipikus „Esettanulmány” példa:
Új gyártmányok bevezetésével járó vezetői feladatok, a gazdasági kihatások mérlegelésével (1965)
A gyártási folyamat fejlesztésének vezetői feladatai, különös tekintettel a gazdaságos termelékenységnövelés optimalizálására (1966)
Optimális termelésirányítási döntések kialakítása (1968)
Termékösszetétel optimalizálás (1968)
A korszerű nyereségorientált vállalati tervezés módszerének alkalmazása (1968)
Az optimális akcióváltozat kiválasztása költség- és nyereségfedezeti számítással (1968)
A vállalati költséggazdálkodás és nyereségérdekeltség időszerű kérdései (1969)
(Ezek, és még számos további esettanulmány pontos irodalmi hivatkozásai megtalálhatók a szerzők (Ladó László, Deli László, Kocsis József publikációs jegyzékben).
Az „Esettanulmányok” tapasztalatainak általánosítása és a résztvevő-hallgatók igényei alapján az elméleti és módszertani anyagok publikációkba rendezése is megtörtént. A számos cikk és tanulmány mellett országosan is elterjedtek és ismertté váltak az alábbi könyvek:
Dr Ladó László-Deli László: „Az optimális vállalati nyereség számítása.” Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1968. (E mű az első komplett összefoglalója az u.n. „Költség- és nyereségfedezeti számítás” céljának, elvének, módszerének és technikáinak).
Ladó László- Deli László- Kocsis József: „Rendszerelméleten alapuló gazdaságossági számítások.” Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1971. (Témája az innovatív, intenzív fejlesztést megalapozó hatékonysági vizsgálat, különös tekintettel a kis- és középvállalatok műszaki fejlesztését megelőző gazdasági döntésekre, a rendszerszemlélet és a vállalati tervezés új módszereivel.) Ezek – a szakmai körökben általánosan elfogadott művek – több kiadást is megértek, és egységes elméleti módszertani alapul szolgáltak a gazdasági mechanizmus átalakításához. Hatásuk számos vállalatnál kimutatható gazdasági eredményhez vezetett, új ismeretanyaguk ma is részét képezi a vonatkozó oktatási anyagoknak.
Papp Ottó a módszerek professzora
…….. Egyenlőre nem tudom, él vagy hal.
A képzési innováció: A SZERVEZŐ MÉRNÖKKÉPZÉS
A 15. sz. Tanszéki közlemény: Tanszéki kutatás-fejlesztési témák, módszerek és eredmények lezártak egy korszakot, amelynek eredményeit a kiadványban szereplő tanszéki oktatók érték el, akik tudták, hogy a 60-70 -es években TANSZÉK CÉGKÉNT MŰKÖDÖTT. A termék, a szolgáltatás: az oktatás utján információk és “módszerek” átadása volt, amely új eljárások fejlesztésével, továbbá azok vállalati értékesítésével realizálódott. A tanszék közgazdász vezetői mellett az oktatók gépész-, vegyész- és villamosmérnökök voltak, mind okl. gazdasági mérnökök, amit második diplomaként szereztek meg, doktoráltak és többnyire ipari gyakorlat után kerültek a tanszékre.
A vezető-, a mérnöki továbbképzés-, a gazdasági mérnöki team- és a tanszéki szerződéses munkák (KK) lényegében a szervező mérnöki praxist jelentették. Īgy a nappali hallgatók szervezési “műhelyekben” megtanultàk az alkotó munka módszerek alkalmazását. Igazi műhely munka folyt. Továbbá előnyős volt az is, hogy az oktatók külön munkájának a díjazása érdekeltségi “rendszer” -ben vált lehetővé. Már akkor megteremtve a mai “duális képzés” forrásainak alapjait. A tanszék “csúcs”-ra járatása Ladó László: “Modellek és résztechnikák” kidolgozása idején vált gyakorlattá. A tananyag fokozatos piaci meghirdetèssel és megméretetéssel volt lehetséges. Ebben a működésben kb. 30 módszer folyamatban szervezett módon került alkalmazására. A 15. számú tanszéki közlemény erről számolt be. A közlemény kidolgozásában a teljes tanszéki kollektíva részt vett. Három modell létezett, illetve ma is létezik:
a meglévő rendszer-, az új rendszer és mindkettőben az
alkotó munka szervezési folyamat modellje. A meglévő szervezési modell a rendszer anatómiájára épül, a cél a rendszer optimimon való működtetése, amely a logisztika, a termelés-, minőségmenedzsment, a célszerű kontrolling kialakítását és módszereit helyezték előtérbe.
Az új létrehozása más típusú szervező mérnöki munkát igênyel, az alkotó mérnök dominanciája mellett az innovációs folyamat megszervezése: a marketing, a team munka, az alkotás, a projektszemlélet, és -menedzsment válik hangsúlyossá, amit az alkotó munka modellje támogat. Az innováció és rendszer kialakítása ismerten a szervező mérnök kompetenciája. Mindig létező valóság! Ösztönös vagy tudatos?! Tudatossá kell tenni! Ez a Industrial Engineering képzés feladata. Mindenben az általános vezérlő elv a probléma komplex, több nézőpontú megfogalmazása és megoldása, az elemző, a döntés előkészítő szervező mérnöki munkával.
A tanszék praxisában a képzési innováció összetevői voltak:
AZ MSZI
ORSZÁGOS TÁRSADALMI IGÉNYEK FELISMERÉSE ÉS KIELÉGÍTÉSE
ORSZÁGOS “INFORMÁCIÓS PIACON” EGYÜTTMŰKÖDÉS A BME OKTATÓI ÉS AZ IPAR VEZETŐI KÖZÖTT
GYAKORLATORIENTÁLTSÁG
MARKETING SZEMLÉLETŰ FEJLESZTÉS ÉRDEKELTSÉGI RENDSZERBEN
TANSZÉKI INNOVÁCIÓS MENEDZSMENT: KUTATÁSI, FEJLESZTÉSI ÉS ALKALMAZÁSI KÖRÖK ÖSSZEHANGOLÁSA ÉS MŰKÖDTETÉSE A TANSZÉKI MŰHELYBEN
AZ ALKOTÓ SZELLEMI MUNKA SZABADSÁGA
Bővebben:
AZ MSZI
A szellemi háttér, Ladó László, Susánszky János és Szabó László vezetésével
ORSZÁGOS TÁRSADALMI IGÉNYEK FELISMERÉSE ÉS KIELÉGÍTÉSE
Fontos volt a történelmi helyzet A tanszék az 1968 “új gazdasági mechanizmus” előkészítésében és kiteljesedésében aktívan közreműködött!
ORSZÁGOS “INFORMÁCIÓS PIACON” EGYÜTTMŰKÖDÉS A BME OKTATÓI ÉS AZ IPAR VEZETŐI KÖZÖTT
Az országosan megszervezett (Pl.: OVK), a vezető szakemberek továbbképzése során (a “színpadon”, lényegében) az “INFORMÁCIÓS PIACON” a tanszék oktatói az országos ismertségre tettek szert, továbbá ily módon tudásalapú együttműködés jött létre a BME és az ipar vezetői között. Többnyire a tanszéki munkák megbízói a vállalatok első számú vezetői voltak, amely nagy előny volt a javaslatok bevezetésében.
GYAKORLATORIENTÁLTSÁG
Nincs felsőfokú szervező mérnökképzés valós, élményszerű példák nélkül. A tanszékvezetés megkövetelte a tanszékre belépőktől a több éves mérnöki gyakorlatot (Az oktatók tanszéki belépésünk előtt már ismert szakemberek voltak: Kindler József - Kocsis József - Deli László - Papp Ottó - Ladó László).
MARKETING SZEMLÉLETŰ FEJLESZTÉS ÉRDEKELTSÉGI RENDSZERBEN
Megvalósult a marketing szemléletű, részvétel elvére épûlő fejlesztő munka az együttműködők között létrehozott érdekeltségi rendszerben. A tanfolyamokon el kellett tudni adni a rendszerszemléletet, a módszereket. A piacon azonnali visszacsatolás jött létre kereslet és kielégítése között! A funkcióelemzés alaptárgy volt. A gyakorlati igények megfogalmazása és kielégítése mindig fontos cél volt a szervező mérnöki tevékenység oktatási tematikájának kidolgozásában.
TANSZÉKI INNOVÁCIÓS MENEDZSMENT: KUTATÁSI, FEJLESZTÉSI ÉS ALKALMAZÁSI KÖRÖK ÖSSZEHANGOLÁSA ÉS MŰKÖDTETÉSE A TANSZÉKI MŰHELYBEN
A gazdasági mérnök studiumokon, a gyakorló mérnökökkel és a KK-k során (a Flow élmény motiváló ereje) az üzemi munkatársakkal “a tanszéki alkotó műhely” gyakorlata alakult ki. Módszerek fejlesztése, alkalmazása során szerzett tapasztalat bemutatásával valójában az eredmények hiteles, élményszerű “eladása” volt a mindenkori képzési innováció alapja.
AZ ALKOTÓ SZELLEMI MUNKA SZABADSÁGA
A siker egyik fontos feltétele is adott volt: a tanszéki kutatók, oktatók, a személyiségek BECSVÁGYA, a vezetők PÉLDAMUTATÁSA és a tanszékvezetés által megteremtett ALKOTÓI SZABADSÁG, amelyek együttesen az érdekeltségi rendszer működésében ösztönözte a tanszéki alkotó munkát. Nem volt olyan oktató, aki a tanszéki együttműködésben ne élte volna meg a műhelymunka eredményessége élményét!
Voltak sikeres módszerek: Susánszky Jánosnak a Racióteam, Szabó Lászlónak a PROVIZORG és mások. A StartUps - isteni szikra kreálása alkotáslélektani módszerek alkalmazásával lehet előnyös, ilyenkor a fontos a szervező mérnöki munka feltételeinek megteremtése, amely az infokommunikációs térben történik, A munka vegyes összetételű teamekben folyik. Ez volt a mindenkori feladat, s nem is kevés! A tanszéki kollégák, müködtettèk a tanszéki K+F-et, Kindler József és Kiss István kutatómunkájának eredményeit, a nemzetközi irodalomban megjelent fejlesztéseket nem szolgalian vették át, hanem sokkal inkább a hazai viszonyokra, a gyakorlatban alkalmazták, sok esetben továbbfejlesztették. Tipikus példa: döntés-előkészítő eljárás a KIPA módszer a szerzőpáros neveiről (KIndlerPApp). A 15. számú tanszéki közlemény a tanszéki módszerekről és eredményeiről ad számot.
1986-ban Boross Zoltán professzort a BME gazdasági főigazgatója állása megtartása mellett félállásban megbízták a tanszék vezetésével is. 1987-ben megváltozik a tanszék neve, az új név: BME Vállalati Vezetés és Gazdaságtan Tanszék, amely elkerült a Gépészmérnöki karról a központi egységhez. 1988-ban, 59 éves korában Boross Zoltán főállásban átvette a Tanszék vezetését.
Egy korszak lezárult.
A tanszék további története nem tartozik a könyv tárgyában.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése