A BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék (1953-1986)

938 oldalas könyv

A BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéket 1953-ban a BME Gépészmérnöki Karán Fáth János alapította,  aki miután Harsányi Istvántól átvette és megszüntette az Üzemi Tervgazdasági Tanszéket, s még ugyan ebben az évben, 1953-ban megalapította az Ipari Üzemgazdasági Tanszéket. 

A tanszékvezetők: Fáth János (1953-1968), Harsányi István (1968-1978) és Ladó László (1978-1986).1956-ban indult el a posztgraduális gazdasági mérnök képzés, az MBA elődje. 40 év alatt több tízezer hallgató szerezte meg másoddiplomáját! A H.B. Maynard: “Gazdasági mérnöki kézikönyv” Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977. 938 oldal, Kiss Ernő, Dr. Kindler József és Dr. Ladó László szerkesztők munkája. Egyben alapul szolgál az Industrial Engineering tevékenység végzéséhez

Innovációs rendszermenedzsment megtervezés és működtetése. Fontosabb események, eredmények és törekvések

• A gazdasági mérnöki posztgraduális képzés másoddiploma megszerzésének lehetősége 
• 1968-os “Új gazdasági mechanizmus” előkészítése, segítése a vezetőképzéssel és mérnöki továbbképzésekkel 
• Az “üzemszervezés” Pàrt és Kormányhatározatának  előkészítése (1970-1972)
• Az SZVT Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság (1970) létrehozása
• A műszaki felső oktásban a gazdasági-szervezési-vezetési óraszámok megnövelése
• A nappali és posztgraduális szervező mérnökképzés
• Könyvek, könyvsorozatok menedzselése   (Műszaki-, Közgazdasági ès Jogi Könyvkiadó)
• Az MTA-n Vezetés- és Szervezéstudományi Bizottság felállítása (1980)
• Innovatív szervezési irányzat kidolgozása
• Munkatudományi, innováció és alkalmazott informatika tárgyak kidolgozása és eljárásainak alkalmazása a gyakorlatban.
• 
  

Az alkotóműhely innovációja I. 

(Fáth János)

Az országban először létrehozta a gazdasági mérnökképzést.

Az egyetem vezetése kivülről  hozott tanszékvezetőt a 31 éves közgazdászt, a Gazdasági és Műszaki Akadémia Ipargazdaságtan Tanszék tanszékvezető tanárát, Fáth Jánost, aki felépítette a Tanszéket. A tanítvnyai,  a frissen végzett gazdasági mérnökök közül felvette: Kindler József, Kocsis József, Deli László, Papp Ottó, Kiss István vegyész-, gépész- és villamosmérnököket, 1963-ban a kandidàtust, országos  ismertségi Ladó Lászlót, s másokat is, megteremtve ezzel azt az alkotó műhelyt, amely hosszú időre megteremtette a tanszék tudományos és oktatói bázisát, a tudásközösségét. Több mit 60 oktató munkája volt a BME szervezési-gazdasági-vezetési ismereteinek katalizátora. A tanszék oktatói között voltak, akik több országosan ismert módszer létrehozói és elterjesztői voltak. Számos publikáció, könyv, tanszéki közlemény számolt be az eredményekről.

Fáth János (1922-?)

1944-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen közgazdász oklevelet szerzett. 1946-ban ugyan itt közgazdász doktorit szerzett, 1964-ben közgazdaságtudományi kandidátusa lett.

A Weiss Manfréd Rt. tisztviselője (1940-1944). A Magyar Gazdaságkutató Intézet közgazdásza (1944-1946). A Nehézipari Minisztérium Nehézipari Központ Tervosztályának vezetője (1946-1950). A Gazdasági és Műszaki Akadémia Ipargazdaságtan Tanszék tanszékvezető tanára (1950-1953)

A BME Üzemi Tervgazdasági Tanszék, illetve az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék tanszékvezető egyetemi docense (1953-1965), tanszékvezető egyetemi tanára (1965-1968), egyetemi tanára (1968-1971), közben dékán helyettes (1959-1963). A vállalati tervezés és vezetés kérdéseivel foglalkozik. Magyarországon elsőként oktatta az iparvállalatok vezetését, tervezését és szervezését. Jelentős szerepet játszott a magyarországi a gazdasági- mérnökképzés 1956-ban való bevezetésében.

A MTESZ elnökségi tagja. A TIT Üzemgazdasági Szakbizottságának elnöke. Főbb munkái:

• A második világháború hatása a világgazdaságra. Egyetemi doktori Értekezés (Bp.1946).

• Gépipari vállalatok éves terve. (Bp.1952)

• A vállalati tervezés egyes kérdései (Bp.1955)

• Ipargazdaságtan. Egyetemi jegyzet (Bp.1956)

• Gazdasági hatékonyság az iparban. (1958).

• Iparvállalatok vezetése és szervezése. Szerk. (1961)

• A szocialista vállalkozás vezetés társadalmi és gazdasági funkciója különös tekintettel a nagyvállalati szövetkezetiformára. Kandidátusi Értekezés (Bp.1963)

• Az automatizálás gazdasági kérdései. (Bp.1965)

• Kelet Ausztria az új Közép-Európában. A jövőkép és intézményrendszer kérdései (Tér és Társadalom, 1977)

(Forrás: Révai Új Lexikona VI. kötet E-Fei, 797 old.)

Harsányi István (1913-1985)

Az érettségi megszerzése után irodai munkát vállalt, majd 1936-ban beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre. Itt 1940- ben közgazdász oklevelet, 1941-ben egyetemi doktori oklevelet is  szerzett. 1961-ben Harsányi professzor kandidátus lett. 1933-1938 között a Magyar Ipar és Kereskedelmi Rt.-nél volt tisztviselő, 1938-tól 1945-ig az INDORG Pszichotechnikai Intézetlaboratórium vezetőjeként a korszerű üzemszervezés kérdéseivel foglalkozott.1945-től 1947-ig belügyminiszteri biztosként tevékenykedett a JOINT szociális intézménynél. 1947-1949 között a Munkatudományi és Racionalizálási Intézet igazgatóhelyettese.1949- ben megalapította az Üzemi Tervgazdasági Tanszéket. Már 40 éves, amikor négy év után be kellett fejeznie a tanszék vezetését. Főbb művei:

• Üzemi tervgazdálkodás (Bp., 1950);

• Gépgyárak tervezése, szervezése (Bp., 1955);

• Iparvállalatok vezetése, tervezése, szervezése (Szerk, Bp., 1955);

• Üzemgazdaságtan (Bp., 1958);

• A szervezés és vezetés tudományos alapjairól. Irányzatok-iskolák (Bp., 1974);

• A vállalati vezetéselmélet és módszertana II. A tőkés gazdálkodás új szervezeti formái, Bp. 1983. Kézirat (64 oldal)

• A vállalati vezetéselmélet és módszertan I. A vezetés modellje, a tőkés management első és második fejlődési szakasza Bp. 1985. Mérnöktovábbképző Intézet (116 oldal);

A tanszék oktatói 1953-tól

1. Fáth János

2. Harsányi István

3. Boross Zoltán

4. Máriás Antal

5. Susánszky János

6. Páljános Gyula

7. Régeni Lászlóné Kancsár Gizella

8. Tóth Godó István

9. Szendrovits Zoltán

10. Mandel Miklós

11. Jancsók Ferenc

12. Klár János

13. Parányi György

14. Apró Imréné

15. Szánthóné Gáti Márta

A 60-as évek, prosperitás és diverzifikáció:

16. Kindler József (1929-2010)

17. Kocsis József (1931-2021)

18. Seregi Ferenc

19. Papp Ottó

20. Ladó László (1919-2007)

21. Cságoly Ferenc

22. Szabó Gyula

23. Asbóth Tibor

24. Fügedi Tamás

25. Kiss István

26. Szabó Gábor Csaba (1941-2021)

27. Berey András (1932-2012) hadménök, közgazdász, kandidàtus (1976)

28. Berény János

29. Bodnár György

30. Deli László

31. Kéri Katalin (1944-)

32. Szűts István(1946-)

33. Maczó Kálmán (1931-2022)

34. Erdősi Gyula (1944-))

35. Végh György

    
    

    A 70-es évek, a szervező specialista képzés megvalósítása

    
    

36. Mezey Gyula (1944-)

37. Gyökér Irén (1949-)

38. Kádár Katalin (1947-)

39. Nahlik Gábor (1948-)

40. Farkas András (1949-2023)

41. Kasza Jenő (1941-2023)

42. Bürchner Éva

43. Ferke János

44. Serföző Mária

45. Martinez Ferenc (1943-)

46. Németh István (1944-)

47. Romhányi Gábor

48. Ráduly Zoltán

49. Csomó László

50. Göndöcs Károly (1931-2022)

    
    

A mérnök menedzserképzésre való felkészülés

51. Bálint Sándor

52. Kövesi János

53. Zámori Zoltán

54. Kapitány András

55. Pálossy László

56. Tóth Judit

57. Gyulay Tibor

58. Papp László

59. Fekecs Béla

60. Nemeslaki András

61. Koltai Tamás

62. Óhegyi Katalin

Ladó László (1919-2007)

1957-ben 38 évesen lett kandidátus.1969-ben 50 éves korában az MTA doktora, egyedüliként a tanszéken. 59 éves korában 1978-tól lett tanszékvezető, 65 éves koráig, 1984-ig. Számos könyv és publikáció szerzője, és a Magyar Szervezéstudományi Iskola (MSZI) egyik létrehozója, iskolateremtő. 

Idézetek Ladó László (L.L) önéletrajzából:

„1960-ban lehetőséget kapott, hogy meghívott előadói munkát vállalhasson a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Gépészmérnöki Karának az Ipari Üzemgazdaságtan tanszékén, ahol a posztgraduális gazdasági mérnökképzésben könyvvitelt, gazdasági elemzést, valamint az adatfeldolgozó gépek és rendszerek tárgyakat tanította. 1963-ban meghívták a fenti tanszékre docensi beosztásba.”

„A BME-ben L.L. 1963-tól a graduális képzésben a hagyományos ipari üzemgazdaságtan, a posztgraduális gazdasági mérnökképzésben, a korában már kialakított tárgyait adta elő. Rendszeresen oktatott a BME Mérnöktovábbképző Intézet által szervezett tanfolyamokon.”

 „1964-től kezdődően L.L. tudományos fórumokon szorgalmazta, hogy a műszaki felsőszintű képzésben a szervezési munka alapját is oktassák. 1968-ban ez szerény mértékben kezdett megvalósulni. Lényeges előrehaladás az 1971-1972-ben hozott, a vállalati munka és üzemszervezésről szóló felsőszintű határozatokkal következett be. A szervezési szakemberképzés rendszerének kialakításához szükséges rendeletek, képzési irányelvek tervezetének elkészítéséhez, majd a képzés megvalósulási folyamatának szemmel tartásához a Művelődésügyi Minisztérium külön, tárcaközi jellegű szervező szakemberképző bizottságot is létesített, illetve működtetett az 1980-as évekig. Vezetésével L.L.-t bízta meg. A különféle fórumok (minisztériumok, MTA, egyetemek) jóváhagyását megszerezve, 1973-ban (a fejlett ipari országok industrial engineering képzés több elemének figyelembevételével) megkezdődött a szervezési szakemberek képzése. A BME-n ez az új, Termelési Rendszer Szak létesítésével valósult meg, a 6. féléves diákok átirányításával. A szakmai képzés irányítója és a tananyag több tömbjének kidolgozója L.L. volt.” 

„1980-tól kezdetét vette a posztgraduális gazdasági mérnökképzés azon korszerűsített formájának alkalmazása, amelyet L.L. és munkatársai dolgoztak ki. A változás lényege, hogy tevékenységi szakirányokat alakítottak ki (pl.: marketing, termeléstervezés és irányítás, vállalati informatika) az addigi ágazatok helyett.” 

„ A tanszéki tevékenység egyik fontos területét képezték a külső felekkel kapcsolatos megbízásos munkák. Számos vállalatnak, intézménynek nyújtottak elsősorban szervezési szolgáltatást a termelési, gazdasági informatika területén. Ez a tevékenység állandó kapcsolatot biztosított a gyakorlattal, elősegítette a problémák okainak feltárást,valamint a megoldások módjának kialakítását. Többnyire team-munkát végeztek.”

Legfontosabb művei:

• A gazdaságos belső szállítás. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1957)

• Elektronikus gépek alkalmazása az ügyvitelben. (PM Szervezési és Ügyvitelgépesítési Intézetének kiadványa. Budapest, 1962 és 1963)

• Adatfeldolgozó gépek és rendszerek. (Egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó, Budapest, 1965

• A komplex iparvállalati tervezés módszertana. (Társszerzőkkel. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1971)

• Az ipari folyamatok mozgatási elemei. (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1971)

• A vezetés, valamint a szellemi alkotómunka és az információrendszer kapcsolata. Vezetési ismertek III. k. (Szerk.: Susánszky J.; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1971)

• A szervezés időszerű kérdései.((sorozatszerkesztőként; Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973)

• Szervezéselmélet és - módszertan, A vezetés szervezési funkciója. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1979, 1980 és 1986)

• A szervezésoktatás tartalmi fejlesztése. (Felsőoktatási Szemle, 24.1.197-5.)

"Az első olyan hazai mű, amely értékelte a történelem folyamán kialakult szervezési irányzatokat, s felveti egy olyan új irányzat „képletét”, amelynek sajátosságai: 

• a régi eredmények kodifikálása, 

• emberközpontúság, 

• az ún. nyilt rendszerek szemlélete, 

• a vállalaton belüli rendszerösszefüggések érvényesítése, 

• a korszerű szemléletű informatika szemlélete és gyakorlata, 

• az innovatív (és egyben rugalmas) magatartás. 

Az utolsóként említett jellemző feltételezi az előtte felsoroltak érvényesülését, így az új irányzatot „innovatív szervezetek irányzatának” is nevezhetnénk.”

• Teljesítmények és ráfordítások (tervezés, mérés, értékelés). (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1981)

• Az alkotásra való felkészítésről. (Magyar Tudomány, 1982. 8–9. sz.)

• Focuses of research are changing in organization theory (A szervezéstudományi kutatások súlypontjainak változása). (Periodica Polytechnika, Mechanical Engineering, 27. k. 1983, 1–2 sz.)

• Informatika Versus hatékonyság? (Közgazdasági Szemle, XXX. k.1983. 10. sz.

• Környezetünk és a vállalati informatika. (Társszerzővel. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1985)

Állami kitüntetésre a BME vezetése soha nem terjesztette fel.

Ladó professzor a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnök Karán folyó, második diplomát adó gazdasági mérnökképzésnek meghatározó oktatója volt.

Kezdetben az „Adatfeldolgozó gépek és rendszerek” című tárgyat, majd a gazdasági mérnök képzés reformját követően több tárgyat tanított az általa kezdeményezett és létrehozottak közül. Az Egyetemen itt lett először széles körben oktatott a rendszerszemléleten alapuló gazdaságossági számítás, a komplex vállalati tervezés, és amit minden mérnöknek tudni kellett, a költség és nyereségfedezeti, ÁKFN (Árbevétel, Költség, Fedezet és Nyereség) struktúraszámítás. 

A gazdasági mérnök posztgraduális képzésben több generáció volt a hallgatója, több ezren is vannak, akik – már diplomával a zsebükben – megismerték Ladó professzor úr oktatói munkáját. Az iparban szerzett tapasztalatainak felhasználásával részt vett az új gazdasági mechanizmus, a reform előkészítésében. Országosan előkészítette a szervezőspecialista képzést, a szervezési és gazdasági  tárgyak fejlesztését és óraszámának növelését.

Szabó Lászlóval (1919-1989), Susánszky Jánossal (1923-1999) hármasban vezetőképző előadásaikkal járták végig az országot. A továbbképző tanfolyamokra a KGM vezetése vezérigazgatókat iskolázott be. A „három tenor”, a három kitűnő előadó mondanivalójának összehangolása útján hirdette „az új idők új dalait”. Nemcsak előadásokat, hanem kerekasztal-megbeszéléseket tartottak. Majd ezek anyagát felhasználóan esettanulmányok keretében dolgozták fel a „képzeletbeli cégek” vezetési, tervezési problémáit. Ez a vállalatvezetés szemléletének formálása területén jelentős szerepet töltött be. Voltak segítőik, elsősorban Dózsa Lajos, Trethon Ferenc, Susánszky János, Szabó László, Kindler József, Deli László és Kocsis József.

A „hallgatók” rendkívül tanulságos és izgalmas, a valóságos helyzeteket tükröző vitákban dolgozták fel a tananyagot. Ma már ez az oktatási módszer széles körben ismert és alkalmazott, azonban a hetvenes évek elején merész újítást jelentett. Olyan sikeresek voltak a vezérigazgatói részvétellel megtartott tanfolyamok, konferenciák, hogy az itt megkezdett munka az adott vállalatokhoz kihelyezett tanfolyamokon folytatódott. Ezeken már a beosztott igazgatók, főosztályvezetők sajátították el az új szemléletű problémakeresést, és dolgozták ki javaslataikat, saját gondjaik megoldására. Szükség esetén a vállalatvezetés az adott feladat végrehajtására Ladó professzor vezetése mellett tanszéki teameket bízott meg. Ilyen munkák folytak az évek során sok nagyvállalatnál, szinte az egész ipart reprezentálva.

Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Ladó László másfél évtizeden át, 1964 és 1979 között nem csupán állandó, hanem igen népszerű előadója volt a legismertebb vezető-továbbképző iskoláknak 

(Borsodi Iskola, Kohó és Gépipari Minisztérium, Nehézipari Minisztérium, Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, Közlekedés és Postaügyi Minisztérium, Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézete stb.).

Az alkotóműhely innovációja II.

(Ladó László)

A szervezés ügyében 1971 meghatározó jelentőségű volt, három évvel az új gazdasági mechanizmus indulása után áttörés történt. Az MSZMP Központi Bizottsága 1971. december elsejei, „A vállalati üzem és munkaszervezés korszerűsítésére” vonatkozó határozata nagy lendületet adott a szervezési tárgyak megerősödésének az egyetemeken. Igen sok publikáció jelent meg e tárgykörben. Például: "A szervezés időszerű kérdései” címmel a Kossuth Kiadó gondozásában. 

Dózsa Lajos akkor a Pártközpontban dolgozott, később a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója lett. Sokat segített a szervezés elfogadtatásában. Együttműködésük kifogástalan volt, nem kevésbé Susánszky János professzorral, akihez régi barátság fűzte.

Ladó László és csapata készítette elő a határozatot, ezért szinte azonnal megjelent az alapmű, Dózsa Lajos – Ladó László – Susánszky János: „Az üzem- és munkaszervezésről"

Az MSZMP határozat végrehajtásával a művelődési miniszter Ladó László professzor urat bízta meg, hogy  végezze el a szervezési és a gazdasági tárgyak helyzetének feltárását a műszaki felsőoktatásban, azzal a kitűzött céllal, ha lehetőség van rá, indítsák el a nappali szervező mérnökképzést. Felálltak a bizottságok. Elnökletével és irányításával készültek a tényfeltáró anyagok. A bizottságok óriási munkát végeztek.

A javaslatok, majd a határozatok mindenhol megnövelték a tárgyak óraszámát, még az általános graduális képzésben is. Minden mérnökhallgató számára két tárgy került bevezetésre, a „Vállalati rendszer- és gazdaságtan” és a „Vállalati vezetés és szervezés” .

A szervezésnek az egyetemen való elfogadtatása, a tárgyak óraszámának növelése elsősorban a műszaki tárgyak védelme miatt volt rendkívül nehézkes. Mindenki féltette a maga óráit. Közismert, hogy a gépész- és a vegyészmérnök tevékenysége, főként a technológusé van a legközelebb a gyártáshoz, az ipari folyamatok szervezéséhez. Ezeken a helyeken a szervezés a műszaki tárgyakba többé-kevésbé beépült. A technológus tanszékeken a téma fontosságát nem kellett hangsúlyozni. Nem így a Villamosmérnöki Karon  vagy a termékek fejlesztésével foglalkozó tanszékeken. Itt a kreativitás jelentőségét talán túlzóan is misztifikálták, így maximum az értékelemzés létjogosultságát ismerték el. Ha hallgatót vagy csak időkeretet kellett volna adni a szervezés tárgynak, akkor már az is jelentős ellenállásba ütközött volna. 

Az alkotóműhely innovációja III.

(Ladó László)

A Műegyetemen nagy vita volt a nappali szakos képzésben, hogy mit tegyenek. Legyen, vagy ne legyen szak, van-e létjogosultsága? 

A Villamosmérnöki Kar professzorai elutasították a nappali képzést.

Azzal érveltek, hogy a nappali hallgatóknak nincs ipari tapasztalata, nem tudják mihez kötni a tanultakat. Majd ha mérnökök lesznek, akkor megtanulják a posztgraduális képzés során, mit kell a szervezőnek tenni. Akkorra már találkoznak olyan valódi problémákkal, amelyekhez kapcsolhatják a szervezési munkát. Ez csak az ürügy volt, hiszen a felszín alatt az órakeret és hallgatói létszámok csökkenésének elkerülése miatt folyt a harc. Kell, és főként lehet nappalin oktatni az alkotótechnikákat, a fejlesztések tervezését, azok nyomon követését, de nagyon fontos a számítógépes termelésirányítás is. A frontokat nem lehetett áttörni, a Villamosmérnöki Karon a szervezési specialistaképzés nappalin végül nem indult be, viszont létrejött posztgraduális formában, villamosmérnöki szervező szakmérnök néven.

Ladó professzor úr elérte, hogy a Gépészmérnöki Karon Termelési rendszer szak, a Vegyészmérnöki Karon pedig szervező vegyész nappali mérnökképzés legyen. Mindez óriási eredmény volt. Diverzifikálódott a kutatás- és a tananyagfejlesztés, egyre több egyetemi és ipari megbízásos munka várt a  tanszékre.

1974-ben Ladó László irányításával létrejött a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán a Termelési rendszer szak. A szak kapcsán újszerű képzési együttműködés alakult ki a Karon belül a géptervezést, a technológiát, valamint a szervezést, gazdasági ismereteket és alkalmazott informatikát oktató tanszékek között. Részben a Termelési rendszer szak integráló kisugárzása révén a tudományos munka területén is gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a Gépészmérnöki Kar több tanszéke között. 

1974-től Ladó László professzor úr nemcsak az országban, hanem már a Műegyetemen is iskolateremtő lett. Ott, ahol apósa, Európa első villamosmérnöke rektor, dékán és akadémikus volt. Ladó László, a munkatársaival felépített "híd" alá mert állni. Az első évfolyamra beíratta legkisebbik lányát, Marikát, ezzel is igazolva, hogy jó ügyet szolgálunk. Hamar elérkezett 1976 tavasza. Ennek jelentősége a mi életünkben mérföldkő volt, mert végzett az első tanulókör, a Termelési rendszer szakon. Dr. Maczó Kámán adjunktus volt az osztályfőnökük. A tanszékről indult a ballagás. Ilyen még nem volt a tanszék életében, hogy anyatanszék legyen. Itt diplomáztak a hallgatók, itt védték meg diplomaterveiket. Gondos előkészítő munka előzte meg a termés „betakarítását”. Nem csak a hallgatók, az oktatók is izgultak a megmérettetés előtt és alatt. A professzor úr, és kollégái is véresen komolyan vette a diplomatervezést. Azt, mondta:„Azt, hogy az órán mit mondunk, milyen előadást tartunk, az a saját lelkiismereti kérdésünk, de a diplomaterveket a könyvtárban bárki megnézheti később is, és ha a diplomaterv silány, mindannyiunkról levonhatja lesújtó véleményét. Nincs pardon, jól kell dolgozni!” 

1978-ban kinevezték tanszékvezetőnek.

Az alkotóműhely innovációja IV.

(Ladó László)

1980 -ban az MTA határozatot hozott a Vezetés- és Szervezéstudományi Bizottság felállításáról.

A megalapozott szaktudást alapvető követelménynek tartotta Ladó László. Ezért is helyezett nagy hangsúlyt a konkrét oktatás mellett a magyar nyelvű szakirodalom megteremtésére. Kezdeményezte és szerkesztette az 1980-tól a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában megjelenő „Szervezettség és hatékonyság” című könyvsorozatot. Tucatnál is több mű jelent meg, így például: „A célszerű vállalati szervezet”,„Innovatív csoportmunka és a szervezés”, „Módszerek a vállalati hatékonyság összehasonlító elemzéséhez”, „Csoportos szellemi alkotó technikák” stb.

A képzés meghatározó tananyaga Ladó professzor és munkatársainak tudományos tevékenysége, publikációi voltak. Ezek közül a legjelentősebb a „Szervezéselmélet és - módszertan. A vezetés szervezési funkciója” című könyv, amelynek több, átdolgozott, folyamatosan fejlesztett kiadása is megjelent az évek során. 

A könyv a szervezéstudomány történeti feldolgozásával és a szervezés lényegével, a szerző által kidolgozott szervezési modellekkel és azok alkalmazása során igénybe vehető résztechnikákkal foglalkozik, feldolgozva a tudományterületen publikált fontosabb kutatási eredményeket. Ladó László ezen kiemelkedő jelentőségű művét több nyelvre is lefordították. Munkásságát több száz magyar és idegen nyelvű publikáció őrzi az utókor számára.

A nyolcvanas évek vége már a változások előszeleit mutatja a világban, de főként hazánkban. 1988-ban közvetlen munkatársaival közösen tervezte a Termelési rendszer szak reformját. Javasolta a Termelési rendszer szak anyagának még jobb beépülését a mérnöki ismeretanyagba, az alkalmazott informatikai mérnök- és mérnökmenedzser-képzés létrehozását. 

Továbbá javasolta a sokrétű vállalati és oktatási tapasztalatát, valamint a szervezéselméletet és –módszertan anyagát felhasználva az „Innovációs menedzsment” képzés létrehozását (Az „Innovációs menedzsment” képzés létrehozása. BME Vállalati Vezetés és Gazdaságtan Tanszék, Kézirat. Budapest 1988. március, 55. oldal). Ez volt utolsó tanszéki munkája, amit jelentős tanszéki oktatói kollektíva közreműködésével, annak csapatmunkájával tárt a nagy nyilvánosság elé. Javaslatának megvalósítására a tanszék elnyerte a képzés létrehozása céljából a Tudománypolitikai Bizottság által kiírt pályázatot. Ebben a munkában több mint ötvenen vettek részt, talán a tanszék pályafutása alatt a legtöbben. A teljesítés során több mint negyven tanulmány készült, tanszéki és külső munkatársak munkájának eredményeként.

Természetesen a már meglévő, és a ’80-as évektől részben az innovációt is megalapozó, és főként a már sikerrel alkalmazott tananyagokba az újak szervesen beépültek. A képzést javasló tanulmány végén az irodalom jegyzékben igen nagyszámú, 130 publikációnál is több sorakozott. 

A Termelési rendszer szakosok kézül igen sokan jelentős szakmai karriert futottak be, nem kis mértékben komplex tudásuknak, nyitottságuknak és fogékonyságuknak köszönhetően, amely értékekre a képzés kiemelt hangsúlyt helyezett.